🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > G > gyám
következő 🡲

gyám: 1. támasz, ami fönntart, dőlés, beszakadás ellen óv (→oszlop, →gerenda, karó). - 2. a →gyengeségben segítséget nyújtó személy. - 3. →kiskorú v. cselekvőképességében korlátozott személy és vagyonának oltalmazója és gondozója. Amint a gyámolított eléri nagykorúságát (→életkor), a ~ feladata véget ér. - A római jogban a ~ kezelte gyámoltja vagyonát, a 7 évnél fiatalabb helyett jognyilatkozatokat tett, a 7 évnél idősebb távollétében intézkedett helyette, jelenlétében nyilatkozatához tekintélyét adta. - A kk. m. jogban törvényes ~ az anya és az atyai rokonok; végrendeleti ~, akit az örökhagyó ennek kijelölt; kirendelt ~ felől a kir., a nádor v. az a vm. hatóság intézkedhetett, melynek a ter-én az árvák jószágai vannak, ill. ahol az árvák laknak. A végrendeleti ~ megelőzött minden más ~ot. A ~ oka a jószágok öröklése. Leányágiak ~járól csak akkor lehetett szó, ha a jószág mindkét ágat megillette. - 4. A Szentírásban. A Gal 4,2: az ÓSz és a törvény képe. **

Eckhart 1946:336. - ÁJE II:1482.


gyám: ha a gyámhivatal a gyermeket gyermekvédelmi gondoskodásba vette, részére gyámot kell rendelni. – ~ lehet a nevelőszülő, a gyermekotthon vezetője, vagy hivatásos ~. Ugyancsak ~ot kell rendelni, ha a gyámhivatal a gyermeket ideiglenesen elhelyezi harmadik személynél és pert indít a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránt. – ~ lehet az a személy is, aki a gyermeket a szülő kérelmére és hozzájárulásával családba fogadja, hiszen őt a gyámhivatal a gyermek ~jául rendeli. V. G.

A házasságról, családról, gyámságról szóló törvény 1952.