Magyar Katolikus Lexikon > G > gerenda


gerenda, boronafa (lat. trabs): a →gyám egyik fajtája, héjától megfosztott, gömgölyű v. szögletesre faragott fatörzs, épületfa. - A Szentírásban a Tp. építőanyaga (1Kir 6,6; 2Krón 3,7), függőlegesen fölállítva akasztófa (Eszt 5,14). Jézus példázatában a szálkával szemben a jelentős hibák képe (Mt 7,3; Lk 6,41). - A m. népi házépítésben a boronafal ~kból állt; a mennyezet legfontosabb ~ja a →mestergerenda. **