Magyar Katolikus Lexikon > G > gondnok


gondnok (lat. curator): akire kötelességszerűen rábíztak nehézségekkel járó feladatok megoldását, s ő el is vállalta. A római jogban gondviselője annak, aki ügyeinek önálló intézésére teljesen v. részben képtelen volt, nem állt apai hatalom v. →gyámság alatt. A ~nak személyi felügyeletet is el kellett látnia. A ~ alá tartoztak az elmebetegek, a tékozlók, a 25 évnél fiatalabb serdültek, magzatok. - 1. Az ÓSz-ben általában udvarmester, udvarnagy (→hivatalnokok; 1Kir 4,6; 16,9; 18,3; 2Kir 18,18.37; 19,2; Iz 36,3.22; 37,2; Eszt 1,8); de kivétel József házának ~a Egyiptomban, aki nyilvánvalóan nem azt a szerepet töltötte be, mint az udvarmester, udvarnagy (Ter 44,1). - Az ÚSz-ben 'az a rabszolga, akit ura egész cselédsége és háza élére állított'. Így találkozunk Lk-ban egy „hű és okos kulcsár”-ral (12,42; vö. Mt 24,45), akit „ura szolgái fölé rendelt”, hogy amíg ő távol van, ügyeljen a többi szolgára és gondoskodjék róluk („kiadja részüket az élelemből”). Lk 16,1-8: egy gazdag ember intézője „okosan járt el”: míg volt rá ideje s módjában állt, gondoskodott jövőjéről, ezért ura megdicsérte. Róm 16,23: Erasztusz városi tisztviselő volt, aki kezelte a város vagyonát. Gal 4,2: a kiskorú gyámok és gondviselők felügyelete alatt áll, akik nemcsak ellátják és nevelik, hanem nyilvánvalóan örökségét is kezelik, míg nagykorú nem lesz. 1Kor 4,1: átvitt értelemben Pál és az ap-ok „Isten titkainak gondnokai”; ismerik az evang. igazságait és hűségesen tovább kell őket adniuk. E szóhasználathoz kapcsolódik Tit 1,7: az elöljárónak (= püspöknek), aki Isten javaival „gazdálkodik”, feddhetetlennek kell lennie. 1Pt 4,10: minden kereszténynek kötelessége, hogy „az Isten sokféle kegyelmének jó letéteményese” legyen, vagyis a kapott kegyelmi ajándékokat a közösség javára kell gyümölcsöztetnie. - 2. →szeminárium anyagi ügyeinek felelőse. Kinevezése kötelező (239.k. 1.§). Nem szükségképpen →vicerektora a szemináriumnak, de lehet azonos vele. (vö. Ratio fundamentalis nr. 27). - 3. a mo-i ref. egyh-akban világi tisztségviselő: a gyülekezeti ~ a lelkész, az egyhm. ~ az esperes elnöktársa, ill. egyes ref. tanintézetek elöljáróságának elnöke (→főgondnok). **

1. ÁJE II:1480. - BL:501. - 2. Erdő 1991:179. - 3. Zoványi 1977:218.