Magyar Katolikus Lexikon > G > gnózis


gnózis (a gör. ginoszkó, 'megismer' igéből): tudás, titkos ismeret. - 1. →zsidó gnózis. - 2. keresztény értelemben. a) kegyelemtől áthatott ismeret, amely által az ember hitében megéli Isten fölfoghatatlan szeretetét, ahogy az Krisztus keresztjében kifejezésre jutott. Pál ap. különösen az Ef 1-3: beszél erről a boldogító és karizmatikus ismeretről. Az egyh. nyelv ugyan nem emlegette ezt különösen, mert a gnosztikusok más értelmet adtak neki. A teol-ban megvannak a megfelelői, hiszen a kegyelem növekedésével kapcsolatban beszélünk a hit fényének, a megvilágosításnak, a hitérzéknek a gyarapodásáról (DS 1513, 3020). Ezt nemcsak az egész Egyh-ra és a dogmafejlődésre alkalmazzuk, hanem az egyes hívők lelki elmélyülésére is. Nem a hittételek mennyiségi ismeretére v. a hit dolgainak fogalmi kifejezésére kell elsősorban gondolnunk, hanem a kinyilatkoztatás szellemének megértésére, a benne rejlő isteni bölcsességnek és szeretetnek a felfogására. Ha a ker. misztikáról elmondhatjuk, hogy az valójában a kegyelem növekedése és kibontakozása, akkor az egész teol-ra is érvényes, hogy a végső célra, Isten színelátására irányul, és a Szentlélek adományának, a bölcsességnek is érvényesülni kell benne. Így lesz belőle karizmatikus és imádkozó teol., nemcsak önmagában, hanem az egyes emberben is. Az elméleti teol-nak ezért nem szabad elszakadni az Egyh. lit-jától és a vallásosság formáitól. - b) ismeret, amely nem Isten személyes, kegyelmi kitárulásából ered, hanem az ember újra meg újra fölfedezendő lényegéből, nem Isten szavának engedelmes meghallása a forrása, hanem az egyén gnosztikus öntudata. Formája lehet a természetes misztika v. a ném. fil. idealizmus racionalista iránya. Az sem döntő, hogy a kifejezésmódja mitológiai-e v. fogalmi, kozmológiai v. spiritualisztikus, monista v. dualista, determinista v. indeterminista. Az is mellékes, hogy megszerzése egyéni v. közösségi élményhez kapcsolódik (beiktatás, misztérium-ünnepség), v. olyan megváltó által történik, aki az embert magábaszállásra, elfátyolozott lények meglátására készteti. -

c) Egy fölfogás szerint az ismeretnek már önmagában megváltó hatása van. Ezért a szeretet v. az erkölcsi tett v. nem fontos, v. úgy tekinthető, mint a ~ magától értetődő következménye. Az ismeret mindent magában hordoz, amit üdvösségnek mondhatunk, az ember tehát magában találhatja meg a mindent összefogó egységet és teljességet. Ez a fölfogás nem veszi figyelembe, hogy az ember a maga pluralisztikus adottságaiban mindig a transzcendens isteni egységre és teljességre van irányítva. - d) Ez a vallási ismeret elérhet egy „zárt rendszert”, mely a logikai és fiz. szükségszerűséggel lejátszódó világtörténés képe. Az embernek tehát valójában nincs személyes szabadsága, egyszerisége és történetisége, s a lét igazi titka nem a fölfoghatatlan, de közeledő Isten, hanem olyan valami, amit az embernek magának kell meghódítani és megérteni. - 2. a 2-3. században az az ismeret, melyben a gnosztikusok az →üdvösség lényegét látták, s melyet külön kinyilatkoztatásnak tulajdonítottak. →gnoszticizmus - 3. a modern szóhasználatban szűk csoport számára elérhető, sajátos megismerési forma, melynek tárgya az isteni misztériumok; titokzatos dolgok ezoterikus megismerése (→ezoterika). G.F.

Schubert 1955:80.- LThK IV:1019. - NCE VI:522. - Onasch 1981:139. - Schütz 1993:107. - KEK 258.