galbanum (lat. Ferula erubescens): az ernyősvirágúak (Umbelliferae) családjába tartozó, 1,5 m-nél magasabbra növő, alul hüvelyknyi vastagságú fehér v. rózsaszín szárú, négyszeresen szárnyalt levelű, sárga virágú, gyantát kiválasztó növény. - Zöldesbarna váladékát a Kiv 30,34-38 receptje szerint illatáldozatokhoz használták. Sir 24,15 jelképes értelemben mint a bölcsesség jó illatát említi. Az ósz-i szövegekben a héb. chelbena szóval jelölik, ebből származtatható a gör. chalbané és a lat. ~. Az antik róm. szerzők elsősorban orvosi fölhasználásáról írnak (Dioszkoridész, III:87; De mat. medica; Plinius: Hist. Nat. 24,13). Pelagonius állatorvosi szakíró csaknem 20 receptben említi a ~ot (Ars Veterinaria, 68, 97, 194, 198, 257 skk.) Plinius (Hist. nat. 12,56 és 19,58) szerint olyan átható, erős szaga van, hogy füstje az istállóban lappangó kígyókat elűzi, a szúnyogokat a kerttől távol tartja. Suetonius (Galba 3.) szerint harci gépek gyújtólövedékének alapanyaga a ~, sőt a cs. nevét is ebből a szóból származtatta. Széleskörű gyógyszerészeti fölhasználását bizonyítja, hogy Eu. legtöbb orsz-ában még a 19. sz. normativumokban is mint hiv. gyógyszer szerepelt. S.J.

Haynald 1880. - BL:474.

Divalddal bővítve: