Magyar Katolikus Lexikon > G > gömb


gömb (gör. szfaira, lat. sphaera, globus), golyó: a) felület, mely egy félkörnek az átmérője körüli teljes megforgatásával keletkezik, minden pontja egyenlő távolságban van a ~ középpontjától; b) a gömbfelület által határolt test. - A gör. szfaira Kr. e. a 6. sz-tól a →kozmosz alakja. A lat-ok sphaera formában vették át. A globus bármely szilárd anyagból álló ~öt jelent. A kk. örökölte a ~ fogalmát és modelljét, az →almát. A globus=bolygók és a Föld, ill. a szféra=kozmosz szóhasználat a 15-16. sz: terjedt el. - Az ókori világból a ~öt 2 értelemben örököltük: 1. a kozmosz Ptolemaiosz-féle modellje: a ~formájú Föld szférák gyűrűjének középpontjában áll, a legkülső ~héj az égbolt, a firmamentum (→ég); 2. annak a helynek szimbóluma, ahol az emberi sors eldől. A 2 jelentés keveredését elősegítette és befolyásolta a →csillagászat és a csillagjóslás (→asztrológia). A 14. sz-ig a kozmosz hierarchikus szférákra osztása magától értetődő volt, később a Földet is olyan ~nek képzelték, mint a többi égitestet. A 15. sz. csillagászati megfigyelések alapján a ~ sokértelmű attrib. lett, de a korábbi jelentések is tovább éltek. A természettud. újkori fölfedezései a ~ művészi alkalmazását nem befolyásolták. - Ikgr. A ker. műv. az antik hagyományból átvette a ~öt mint istenség- és hatalom-szimbólumot. Amint pogány istenségek kezében v. lába alatt és a cs. jelvények között a ~ a hatalom szimbóluma, úgy Krisztus lába alatt is ezt jelenti. Az 5. sz: a kozmosz-~ Isten trónusa (Róma, Falakon kívüli Szt Pál-baz., főhajó, a teremtéstörténet ciklusa) v. Krisztus trónusa (Ravenna, S. Vitale, apszismozaik, 6. sz.). A →Niké-ábrázolásokból átvéve a ~ megjelenik a korai bizánci angyal-, ill. főangyal-képeken (Ravenna, S. Vitale; Róma, S. Praxedes-tp. Zeno-kpnája); majd a a főangyal elsőszámú attrib-a lett a ~, melyen kereszt áll, v. kereszt van beleírva (Castoria , 12. sz. freskó). Az áttetsző ~ a 11. sz: jelent meg. A bizánci műv-ben nagyon ritka a ~ Krisztus kezében. A 13. sz. óta a Ny-i műv-ben a Szentháromság-, főként a Mária megkoronázása-képeken az Atyaisten bal kezében kereszttel koronázott ~ van. - A föld~ és az ég~ a földi és az égi szeretet szimbóluma lehet. A kerség győzelmét a 17. sz: a ~ön trónoló Egyh. v. Euch. képével jelenítették meg (Rubens). A gyermek Jézus kezében a keresztpántos v. kereszttel koronázott ~ az ő megváltói hatalmának jelképe. A pápai hatalom jelképeként Bernini Szt Péter sírjának baldachinját egy föld~bel koronázta meg (Róma, Szt Péter-baz.). A Mária-ábrázolásokon a föld~, esetleg kígyóval körülfonva a legyőzött bűn és bűnös világ jelképe. -

A ~ az Atyaisten kezében lehet a mindenség, a Megváltó és a Bold. Szűz képein a megváltásra váró világ jelképe. - Szt Brunó, Nagy Szt Albert, Páli Szt Vince, Sziénai Szt Bernardin attrib-a. **

Kirschbaum II:695. - KML 1986:107.