Magyar Katolikus Lexikon > G > Gyalu


Gyalu, v. Kolozs vm. (Gilău, Ro.): 1. vár. Anonymus szerint már a honfoglalás idején állt, amiből csak az valószínűsíthető, hogy 1200 k. az erdélyi pp-nek megerősített udvarháza volt itt. 1439: először említik várnagyát. Később világi kézre került, főbb birtokosai a Sennyei, Kamuthy, Zólyomi és a Bánffy család voltak. Többször volt fejed. kézen is. 1540 k. rövid ideig itt tartotta udvarát Izabella kirné. 1541. XII. 29: Serédy Gáspár főkapitány és →Fráter György uraik nevében itt kötöttek egyességet, mely szerint Izabella kirné átadja fia országrészét és a szt koronát I. Ferdinándnak (ur. 1526-64), s ezért visszakapja a szepesi Szapolyai-birtokokat. 1602: őrsége feladta az ostromló Basta csapatainak. Bocskai seregének sokáig ellenállt. 1704: a kurucok sikertelenül ostromolták, de később a kezükre került. Négyszög alaprajzú épület, sarkain három kör alakú és egy sokszögű toronnyal. Az ÉNy-i sarok mellett még egy köralakú torony áll. A 20. sz. elején jelentősen átalakították. - 2. egykori plébánia az erdélyi egyhm-ben. 1246: Golou, püspöki udvarhely. A tatárok annyira elpusztították, hogy a püspök kérésére IV. Béla (ur. 1235-70) kiváltságokat adott a telepeseknek. 1304: tp-a és papja volt. A reformáció idején lakói ref-ok lettek, végleg vsz. akkor, amikor az itt lakó Náprági Demeter elhagyta Erdélyt. A kat-ok a kk. tp. helyett 1827: újat építettek. - Plébánosai: 1304: Miklós, 1332: Mihály, 1442: Imre, 1525: Barnabás. A reformációval a ref-ok kezére került. Bá.B.-Sz.B.

Erdély rövid tört. 137. - Kiss 1987:241. - Vártúrák III:378. - Léstyán 2000. II:193.