🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > G > Gibeon
következő 🡲

Gibeon (héb. 'dombon fekvő helység'): palesztinai város. - A földosztáskor Benjamin örökrésze lett (Józs 18,25); →papi város volt (21,17). Eredetileg hivviták lakták (11,19). Amikor Izr. fiai elfoglalták Kánaánt, cselhez folyamodtak és szövetségre léptek velük (9,3-15; 10,1). Józsue több kánaáni kir-tól megvédte őket (10; 11,9). Buzgalmában Saul megkísérelte, hogy kiirtsa a város lakóit, emiatt Dávidnak kellett bűnhődnie (2Sám 21,1-14). Ezután ~ nem szerepelt Izr. tört-ében. Az 1956-tól folytatott ásatások során a 3 m vastag és 959 m hosszú kései vaskori városfal alapjain kívül 27 →korsópecsét is felszínre került, ezek alapján ~ leginkább ed-Dzsibbel azonosítható. **

BL:491.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.