🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > G > Gibea
következő 🡲

Gibea (héb. 'magaslat, domb'): gyakori helységnév elem a Szentírásban. Mivel a városokat szívesen építették nehezen megközelíthető helyekre, föltehető, hogy főleg városok nevéül szolgált. A ~ nevű helységeket nehéz helyhez kötni; gyakran fölcserélik az ugyanolyan értelmű →Gebával. - 1. Benjamin városa (Józs 18,28) Jeruzsálem és Ráma között. A bírák idején vsz. lerombolták (Bír 20,4;. Oz 9,9; 10,9). Saul gyakran tartózkodott ~ban (1Sám 10,26; 11,4; 22,6), ezért egy ideig Saul ~jának nevezték (15,34; Iz 10,29). Dávid uralomra jutása után elvesztette jelentőségét; neve csak sokkal később, a babilóniai és róm. háborúk idején bukkant fel újra. A mai Tell el-Fullal azonosítják. - 2. Júda ~ja (Józs 15,57). Egy bizonyos Seva alapította (1Krón 1,49). Ma vsz. ed-Dzseba. - 3. Efraim ~ja (Józs 24,33), másképp Pinchász ~ja. Nem lehet helyhez kötni. **

BL:490.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.