Magyar Katolikus Lexikon > G > Galatáknak írt levél


Galatáknak írt levél, Gal: protokanonikus újszövetségi irat, Pál apostol levele. - I. Keletkezése. Vsz. a Kisázsia É-i részén elterülő Galácia lakosainak (galaták) írta Pál, akiknek 2. és 3. missz. útján hirdette Krisztust (ApCsel 16,6; 18,23). Némelyek (mindenekelőtt A. M. Ramsay) Antiochia, Ikónium, Lisztra és Derbe lakóit értik rajtuk; ezek a városok Galácia róm. tart. területén feküdtek, és 1. missz. útján Pál sorra járta őket. Ez utóbbi föltevést bizonyos apologetikai előítélet is támogatja. Az ApCsel és a ~ között ui. jelentős eltérések mutatkoznak. A ~ szerint Pál csak 2x járt Jeruzsálemben (1,18; 2,1), az ApCsel szerint legalább 3x (9,26; 12,25; 15,2); uígy eltér Pálnak az ap. zsinatról szóló beszámolója (Gal 2,1-10) is az ApCsel 15-től. Pál szerint nem fűztek hozzá semmit ahhoz, amit ő tanított (Gal 2,6), az ApCsel 15,29 viszont tilalmakat tartalmaz. Ezzel szemben az ApCsel nem említi, hogy a feladatokat megosztották egymás között (Gal 2,9). Ha a ~ az ap. zsin. előtti időből való volna, a nehézségek elhárulnának, de akkor a levél címzettjei nem lehetnének az É-i galaták, mert őket Pál csak az ap. zsin. után kereste fel. Így inkább azt kell tekintetbe venni, hogy a ~ is, az ApCsel is meghatározott céllal íródott, és nem számol be minden eseményről. - A Róm és a ~ közötti hasonlóságból némelyek arra következtetnek, hogy a ~ nem sokkal a Róm előtt, Kr. u. 56-57: keletkezett, vsz. Korintusban. - A levél indítékáról is eltérnek a vélemények. Annyi bizonyos, hogy →judaisták (nem →gnosztikusok!) érkeztek Galáciába, s ezek rá akarták kényszeríteni a pogányságból megtértekre a mózesi törv-t, főleg a →körülmetélést. Elvi kérdésről volt szó (2,21; 5,2-4), egy más →evangéliumról (1,6). A galatákat megtévesztették a tévtanítók, ezért írta Pál ezt a levelet éles, fölháborodott hangon, ironikusan (5,12), uakkor szenvedélyes, féltő szeretettel (4,12-20). - II. Tartalma. A vita miatt a ~ egy kissé egyoldalú, a tárgyilagos Róm tehát mintegy kiegészíti, sőt helyre is igazítja. Ha a →megigazulás elérhető a törv. megtartásával, akkor bizonytalan emberi tényezőtől függ, Krisztus hiába halt meg (2,21; 5,2.4), és Pál igehirdetése is hiábavaló volt (4,11; 5,11). Krisztus alávetette magát a törv-nek (3,13; 4,4), és halálával beteljesítette. Így mi, akik a keresztségben magunkra öltöttük Krisztust (3,27), szintén szabadok vagyunk, nem állunk a törv. hatálya alatt (2,19; 4,5). Ez nem azt jelenti, hogy nem igazodunk semmiféle törv-hez; ellenkezőleg: a szeretet törv-e kötelez bennünket (5,13-6,10). Krisztussal jelképesen a testben haltunk meg (keresztség) a merőben emberi dolgok számára, az új élet viszont, amit kaptunk, szellemi, isteni élet. Tehát magatartásunkban erről az új életről kell tanúságot tennünk (5,24). Hogy zsidó ellenfeleit legyőzze és jobban megvilágítsa, mennyire összhangban áll tanítása Isten üdvözítő akaratával, Pál rámutatott: a megigazulásra az ÓSz-ben sem lehetett rászolgálni. Az előkép Ábrahám, aki hitt az ígéretben, és ez megigazulására szolgált. Ezt az ígéretet a későbbi szöv. nem érvénytelenítette (3,17). Isten szuverén üdvözítő akarata Izr-nek, az ígéret gyermekének kiválasztásában is megnyilvánult, de ugyanúgy Izmaelben is, aki a test erejéből, azaz a természet törv-ei szerint született (4,21-31). - Hogy céljukat elérhessék, a judaisták kétségbe vonták Pál tekintélyét. Újítónak mondták, aki az emberek tetszését keresve más evang-ot hirdet (1,10). Ezért az ap. arra kényszerült, hogy a levél első részében küldetését megvédje (1,11-2,21). - A levél 4 részre tagolható: a) életrajzi rész: Pál megvédi tekintélyét (1-2); b) tanító rész: a törv., a hit és az ígéret (3-4); c) figyelmeztető rész: az új életből folyó következmények (5,1-6,10); d) befejező rész (6,11-18). - A levél eredetiségét és egységét nem vitatják. **

BL:473.