🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > G > galaták
következő 🡲

galaták: kelta törzs. - Ázsiából származnak, s Kr. e. 530 k. meghódították Közép-Eu-t, ill. Galliát, majd behatoltak az Ibériai-fszg-re és Itáliába, végül 360: átvonultak Makedónián és Görögo-on. Nagy Sándor halála (Kr. e. 323) után továbbvonultak Kisázsiába, különösen amikor Bitinia kir-a, Nikomédész szolgálatába fogadta őket. Először csak egy-egy vidéket kaptak, de idővel elfoglalták a szomszédos Frígiát, Kappadókiát és Pontuszt. Ezek alkották Bitiniával Galáciát. Először szövetkeztek a szír IV. Antiokhosszal a rómaiak ellen, de később hozzájuk pártoltak, és az ő szövetségeseikként harcoltak Mithridatész (ur. Kr. e. 74-64) ellen. Ellenszolgáltatásul újabb ter-eket kaptak a rómaiaktól, sőt fejedelmük, Deiotarusz kir. címet is kapott. Halála után Kr. e. 40: Amüntász követte a trónon; uralma alatt a birod. Piszidiára, Pamfilia egy részére, Likaóniára, Frigiára, Iszauriára és Kilikiára is kiterjedt. Így birtokukba kerültek azok a városok (Antiochia, Ikónium, Lisztra és Derbe), amelyeket Pál ap. 1. missz. útján fölkeresett. Kr. e. 25: Amüntász halála után az egész terület róm. tart. lett. A népesség kevert volt. A tkp. ~ közé gör-ök, rómaiak és kis számban zsidók vegyültek (vö. Gal 2,15; 3,13; 1Pt 1,1), de sokáig megőrizték szokásaikat, sőt Szt Jeromos szerint a nyelvüket is. A vallásukba sok idegen elem vegyült, pl. a fríg misztériumokból. **

BL:472.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.