🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > G > Galac
következő 🡲

Galac (1996: Galați, Galac megye, Ro.): megyeszékhely, folyami kikötő Moldva déli részén, a Szeret folyó Dunába torkollásánál. - 1445: kis halászfalu, a 16. sz: már népes kikötő. A 17-18. sz: a török uralom alatt jelentős várossá fejlődött. Kat. lakossága folytonos, de arányaiban nem számottevő. - Lakói: 1635: 12 család, 1641: 51 fő; 1646: 70; 1661: 126; 1668: 50; 1682: 30; 1696: 39; 1744: 100; 1842: 280; 1857: 350 fő; 1898: össz. 59.143, ebből 4418 kat. (7,5%), 1835 m. (3,9%); 1930: össz. 100.611, ebből 3931 kat. (4%), 2155 m. nemzetiségű (2%), 1981 m. anyanyelvű (2%). Magyar lakossága gyakran elpusztult v. elmenekült, de ismételt bevándorlással mindig megújult. 1636: „d'Ongari catolici”-ként szerepelnek egy jelentésben, II. Ghica moldvai vajda (1726-33, 1735-41) 1736: kiadott okl-e a „galaci magyar egyházat” említi. - 2. plébánia. 1624: alapították. Tp-át 1592: említik először. 1636: fatp-át Szt Miklós tiszt. szent. 1641: fatp-a szalmával fedett, 12 lépés hosszú, Bandinus 1646: két csengettyűt, egy meghasadt ezüst kelyhet, egy repedezett ólom paténát, elszaggatott misekv-et, egy sárga kazulát, egy hímzett vélumot, szakadozott albát, törökvászonból való →antependiumot talált benne. 1660: a tatárok fölégették, 1661: a hívők kőtp-ot építettek zsindellyel fedve. 1664: egy vizitáció fakeresztet és 3 viseltes palástot talált benne, harangot nem. A teljesen kopasz tp-ot 1665: rendezte be a helyi misszionárius, 15-16 font súlyú harangot is szerzett. A 19. sz. elején új, nagyobb, kéttornyú tp-ot építettek, s 1845: Ker. Szt János tiszt. „oltárához a fejér márványoszlop- és párkányzatok Olaszhonban készültek”. 1893: a tp-ot átépítették és megnagyobbították. Az egyh. nyelv 1850 u. rum., ném., ol., gör., fr., a prédikáció nyelve ált. rum. v. ol., bár a hívek gyakran kértek anyanyelvükön tudó papot. Az 1850-es években a kat. misszió isk-t tartott fenn. - Filiája az 1670-es években Husz, Barlád, 1693: Vasló is, 1985: Barbosi, Catusa, Vinatori, Sendreni, Floresti. - Plébánosai: az első név szerint ismert 1631: Pál atya, majd több mint egy évtizedig nem volt papjuk. 1646: Simone de Sebenico (m-ul nem beszélt). Az 1650-es években ismét nem volt pap, 1660: Elias Bosnensis, aki elment Töröko-ba. 1664: Antonio Rossi da Mondaino OFMConv misszion. került ~ba, ruménul prédikált, más forrás szerint azonban a „nyelvet annyira megtanulta, hogy az evangéliumot tudja olvasni és röviden prédikálni is.” Az 1670-es években Benedict de Cortona, majd Ioan Zlatony misszion. a plnos. Utánuk hosszabb ideig szolgált Giovanni Battista del Monte, a „példás életű” misszion., aki rum-ül, m-ul, gör-ül és tör-ül beszélt. Utódját, Antonio Giorginit botrányos élete miatt 1694: a Hitterjesztési Kongr. visszarendelte Itáliába. Giuseppe Sonnantini és Giovanni Battista del Monte került a helyére. A 18. sz. papokról nincs adat. 1840: Iosif Tappino, 1842: Stephanus Rossi, 1868: N. Valenza, a 19. sz. végén Daniel Pietrobono a pap. 1985: Alois Ponea (*Mircseste, 1922, szent.: Gyulafehérvár, 1952), 1991: Johan Proschingen (*Folticsén, 1925., szent.: Gyulafehérvár, 1952).  H.P.

Jerney 1851:16. - Domokos 1987:62. - Benda 1989:37.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.