🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > G > Galénosz
következő 🡲

Galénosz Klaudiosz (Pergamon, Müszia, 130-Róma, 200): orvos, filozófus. - Ifjú korában Plátón és Arisztotelész műveiből tanult. Orvosnak készülvén különböző isk-k növ-e otthon, majd Szmirnában és Alexandriában. Tanulm-ai végeztével nagy utazásokat tett. 159: tért haza és az Aesculapius-szentély gladiátorisk-jának orvosa lett. Itt főleg sebészeti gyakorlatra tett szert. 164: Rómába ment, előadásait állatkísérletekkel szemléltette, s hamarosan híres orvos lett. Mivel támadta a róm. isk-kat, 168: el kellett hagynia Rómát, de már 169: visszatért, és Marcus Aurelius, Commodus, Pertinax és Septimius Severus cs-ok udvari orvosa lett. - Véget akart vetni az orvosi isk-k ellentmondásainak, ezért összegezte az orvosi irod-at, s a hagyományos orvostud-nyal ötvözte megfigyeléseit és eredményeit. Rendszere, a galenizmus 1500 esztendőn át vezérelte az orvoslást, és az orvostud. megszemélyesítője volt. - A célszerűség elvéből indult ki. Nem volt ker., de egy Istent hitt, s vallotta, hogy Isten mindent célirányosan és tervszerűen irányít, s a legalkalmasabb eszközöket választja ki. Emiatt, bár →Hippokratészt akarta követni, kísérletei közben mást látott. Embert vsz. sohasem boncolt, vizsgálatait és kísérleteit állatokon, majmokon végezte, s eredményeit ellenőrzés nélkül vitte át az emberre. Plátón idealizmusával és Arisztotelész realizmusával minden lehetséges kérdésre dogmatikus választ adott. Hatását tovább fokozta, hogy egyistenhite miatt mind a ker-ek, mind az iszlám befogadta. Tévedéseinek kiigazítását F. →Bacon fil-ja és a vérkeringés fölfedezése indította el (1628: William Harvey). - ~ szerint (Arisztotelész nyomán) az ember értelmes állat, kinek testét szilárd, cseppfolyós és légnemű részek alkotják. Hippokratész nyomán 4 ősnedvet tételezett föl a szervezetben, a vért, a nyálat, a sárga és fekete epét (→négy vérmérséklet); a vérben a →négy elem egyenletesen vegyül, a nyálban a víz, a sárga epében a tűz, a fekete epében a föld dominál. Az életműködéseket egy finom, légnemű anyag, a pneuma irányítja. 3 alakja van: a májban van a pneuma phüszikon (spiritus naturalis), ami a nemzőerőben nyilvánul meg, s az anyagcsere szabályozója; a szívben van a pneuma zótikon (spiritus vitalis), ami az életerőben nyilvánul meg, s a vér szétáramlását és a hőtermelést szabályozza; az agyban van a pneuma pszüchiké (spiritus animalis), ami a mozgást és érzékelést irányítja. Növényi és állati eredetű gyógyszereit főzés, forrázás, áztatás révén készítette. Leghatásosabbnak a mozgást, a masszást, a fürdőt és az ürítő eljárásokat (érvágás, hashajtás, izzasztás) tartotta. Tüdőbetegeknél alkalmazta a klímaterápiát. A nagy vallásalapítók mellett az egyik legnagyobb hatású tudós volt. - Orvosi munkáin kívül 115 bölcs., 10 mat., nyelvtani és jogi értekezést írt attikai dialektusban. Számos K-i és Ny-i nyelvre fordították, kivonatokat és összefoglalásokat készítettek belőlük. 1790: jelent meg 1. nyomtatott lat., 1525: gör. kiadása. **

Pecz I/2:783.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.