Magyar Katolikus Lexikon > F > forrás


forrás, kútfő (lat. fons): 1. szoros értelemben föld alatti vizek természetes felszínre bukkanása. Víztartó homok és kavicsrétegek földfelszínre lépésénél v. hasadékok mentén alakul ki. A felszínről lefelé szivárgó csapadékvíz leszálló, a kőzettömegek v. gáz nyomása hatására feltörő víz fölszálló ~t ad. - Az ókori rómaiaknál →fontes. - A Szentírásban az ÓSz-ben számtalan ~sal találkozunk, a palesztinai helységnevekben is sok az En, Ain, 'forrás' elem. A Péld 8,28 említi a mélység ~át, az ős~t (tehóm, →föld, →ősvíz). A dombon v. hegyen épült városon kívül található ~ életbevágóan fontos volt a lakosság vízellátása szempontjából. Már a középső bronzkorban föld alatti folyosókat vágtak a sziklába, mely ~hoz vezetett, hogy mindig, →ostrom idején is legyen elegendő víz, így Gézerben, Jeruzsálemben, Gibeában, Jibleámban, Megiddóban, Etamban és Lachisban. A Gichon ~ vizét Jeruzsálemben egy föld alatti csatornán a városon belülre, a →Siloe taváig vezették. A ciszternák vizével szemben a ~ vize →élő víz. A kutat is ~víz táplálta. A ~ a Péld 5,16: a feleség, az Én 4,15: a menyasszony képe. Az ÚSz-ben Jákob kútjánál Jézus a szamariai asszonynak minden szomjúságot oltó vizet ígér: „aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, abban az örök életre szökellő víz ~a lesz” (Jn 4,14; vö. 7,37-39). - Ikgr. A ki nem apadó ~ az örök élet és az újjászületés szimbóluma, pl. Máriáé is, akitől Krisztus született. A ~ Szt Anna méhének is szimbóluma, a szanyi ~t pl. emiatt nevezik Szt Anna-kútnak. A 7 nyíláson kiömlő ~ a Szentlélek 7 ajándéka, ill. a szentségek képe (Van Eyck: Genti oltár). →élet forrása, →kút - 2. átvitt értelemben a dolgok (→lét, →ismeret, →tudomány) eredete. **

Kirschbaum III:486. - Lipffert 1976:134. - BL:447. - Schütz 1993:99.

forrás