Magyar Katolikus Lexikon > F > fiúvá fogadás


fiúvá fogadás (lat. adoptio filialis): az élet és a vagyon továbbszármazását biztosító kisegítő, ősi jogintézmény. Indítéka az árván maradt gyermekről való gondoskodás, ill. a természet rendje szerint gyermektelen szülők nevének és vagyonának fönnmaradása. - 1. Hammurápi törvénykv-ében (Kr. e. 2000 k.): „Ha egy polgár egy kisgyermeket a neve alá fiúvá fogad és fölneveli, ezt a nevelt gyermeket nem lehet tőle visszakövetelni. - Ha egy polgár egy kisgyermeket fiává fogadott, ez a gyermek azonban fölkutatja atyját és anyját, térjen vissza atyja házába. - Udvaronc, palotához tartozó és zikrum fiát nem lehet visszakövetelni. - Ha egy kézműves mester fiút gyermekévé fogadott és bevitte műhelyébe, nem lehet tőle visszakövetelni; ha nem vitte be a műhelyébe, ez a nevelt gyermek visszatérhet atyja házába. - Ha egy polgár kisgyermeket fiává fogadott és fölnevelt, de igazában nem sorolta gyermekei közé, ez a nevelt gyermek térjen vissza atyja házába. - Ha egy polgár kisgyermeket fiává fogadott és fölnevelt, s az házat épített magának, s ezután a polgárnak gyermekei születnek és ki akarja taszítani a nevelt gyermeket, ez a fiú nem mehet el üres kézzel: nevelő atyja (ingó) vagyonának harmadát adja neki örökségül, és a fiú távozzék, a földből, gyümölcsöskertből és házból nem kell adnia semmit.” (185-191.§) - 2. A Szentírásban az asszír-babilóniai jogszokástól eltérően Izr-ben ismeretlen fogalom volt egy idegen →gyermek ~a; hamarabb került a →rabszolga a fiú helyére, legalábbis az →örökösödési jog szempontjából (Ter 15,4). A név és vagyon fönnmaradását a →sógorházasság intézménye biztosította. Mégis, vannak az ÓSz-ben olyan esetek, melyek ~nak látszanak: Jákob örökbe fogadta József fiait (50,23: az unokák lépnek a gyerekek jogaiba). Az, hogy a fáraó leánya örökbe fogadta Mózest, magától értetődően egyiptomi szokásnak tekinthető (Kiv 2,10). Pál ap. az →istengyermekség kérdésében a hellén-róm. felfogásnak megfelelően él a fogalommal (Róm 8,15.23; 9,4; Gal 4,5; Ef 1,5), de itt a ~ magában foglalja a →tékozló fiú irgalmas visszafogadását is. - 3. A kk. m. jogban a nemesség megszerzésének eredeti módja. Általa az szerzett nemességet, akit fiágon →magszakadás előtt álló nemes ember kir. engedéllyel fiává fogadott, s így a →királyi adományból származó ingatlanaiban örökösévé tett. Abban megegyezik a róm. jogi ~sal, hogy az adoptált személy, aki ezzel a nemességet megszerezte, az örökbefogadó házába és családjába került. Különbözött abban, hogy az adoptált nagykorúságáig természetes atyja hatalmában maradt, s abban is, hogy a ~ elvesztette hatását, ha az örökbefogadónak fia született, a ~sal tehát csak reménybeli jogot (ius sperativum) szerzett. - A ~nak csak az adománybirtokban volt jelentősége, mert a szerzeményiek fölött a tulajdonos szabadon rendelkezett. **

Eilers 1932:44. - Eckhart 1946:329. - BL:1370.