Magyar Katolikus Lexikon > F > festészet


festészet: a képzőművészetnek az az ága, mely sík felületen színekből és vonalakból alakít esztétikai hatást ébresztő formarendet. - Legfőbb eszközei: a tárgyak formáit jelző →rajz, a forma térbeliségének érzékeltetése →fény-árnyék segítségével, a →perspektíva - amely a távlati rövidülés szabályain (→vonaltávlat) ill. a valőrökön (→színperspektíva) alapul -, a színek kontraszthatása ill. harmóniája, a tónus stb. Az ábrázolás tárgya szerint van tört., mitológiai és vallásos tárgyú kép, csoportos kompozíció, arckép, életkép, tájkép, csendélet, akt. Megkülönböztetünk természetelvű (figuratív) és absztrakt (nonfiguratív) ~et. Megvalósítási formája szerint beszélünk falkép-, táblakép- v. könyv~ről. - A legősibbnek tekinthető a fal~ (→barlangfestészet), virágkora a 16-18. sz-ra esik (pl. Michelangelo, Tiepolo, Maulbertsch). A fal~ben alapvetően megkülönböztetjük a →freskó és a →secco technikát. Plasztikus, →grafika hatású épületdíszítő eljárás a →sgraffito. - A táblakép~ fogalma igen tág. Korábban kizárólag a fatáblára festést nevezték így, később az elnevezés - függetlenül a →festőalap anyagától - minden olyan alkotás gyűjtőneve lett, amely nem falfelületre készült. Kezdetei az ókorba nyúlnak vissza: a róm. falfestményeken ábrázolt kisméretű képek már a táblakép funkcióját töltötték be. Az ókor sajátos technikája volt az →enkausztika. A kk. táblaképfestés legelterjedtebb módszere a →temperafestés: Bizáncban a viaszos tempera, Ny-Eu-ban a tojástempera (pl. Giotto). A temperafestés virágkora a 13-15. sz. A táblakép~ fejlődése a 15. sz: a festőalap és a festéstechnika változását hozta magával: megjelent a fatábla helyett a vászon, és elterjedt az →olajfestés. Az olajfestés technikája Németalföldről indult el, első kiváló művelői a Van Eyck fivérek. - A →pasztell átmenet a rajz és a festés között, először a 18. sz. elején jelentkezett a fr. grafikában (Qn. de Latour, Liotard). A →vízfestés a lazúrozó akvarellfestés és a fedő →gvas-festés gyűjtőneve. Az akvarellfestés Dürer képein vált önálló, teljesértékű technikává. A 18-19. sz: a vízfestés klasszikus hazája Anglia (pl. Turner). Tempera- ill. vízfestéssel készültek a kézzel írott kv-ek díszítésére szolgáló →miniatúrák is. Ezekből fejlődtek ki a 18-19. sz: kedvelt miniatűrök, a vízfestékkel elefántcsontra festett, kisméretű, finom részletezésű képmások (pl. Carriera). Alkalmazásában és jellegében a festményhez hasonló a mozaik (→mozaikművészet), az üvegfestmény (→üvegfestészet) és a →gobelin. A ~re vonatkozó ismereteket az idők során →festőkönyvekbe gyűjtötték össze. G.K.

Welthe 1967. - Gombrich 1972. - A képzőműv. isk-ja Bp., 1976.

festészet