Magyar Katolikus Lexikon > F > fejlődés


fejlődés (lat. evolutio): az →azonosságot megőrző változás. A szó szoros értelmében egy élőlény, tág értelemben egy szellemi érték pozitív változása, kibontakozása. - Sajátos jegyeit nem könnyű megállapítani, mert a változás mértéke, iránya, hatóereje sokféle lehet (pl. a kicsi növekedése, a lényeg kibontakozása és új képességek szerzése); előidézhetik belső erők v. külső tényezők; irányulhat valami jobbra mint célra, v. lehet belőle elfordulás, elidegenedés. - Minden ~ben egyszerre vannak jelen az állandó és a változó jegyek. Ilyen maradandó tényező a világban a dolgok lényege, a teol-ban a kinyilatkoztatott igazság, másrészről viszont éppen ez a maradandó változik állandóan. Mégpedig minél magasabbrendű egy létező, annál föltűnőbb benne az átmenet a kezdettől a teljesség felé. - A teol. a legmagasabbrendű teremtett létezőről, az emberről tárgyal, mégpedig a végtelen Istenre irányuló tört-ében, amely magába foglalja az üdvösség és a kárhozat kérdését, azért a ~ a teol. egyik fő témája. - A →teremtés és a ~ kapcsolatáról elmondhatjuk, hogy a teremtés tana nem zárja ki a biológiai ~t, még azt sem, hogy belső erőkből kiindulva új fajok keletkezzenek. A teremtés mint teol. fogalom és a ~ mint termtud. fogalom nem állnak ellentétben, hiszen nem ugyanazt a kérdést válaszolják meg. A ~ már föltételezi a létet, de azt nem magyarázza meg. A teremtés éppen magát a létet magyarázza, tehát a kezdetét annak, ami magát nem magyarázza. A kezdet és a vég a teol. és a fil. tudományának fogalmai, és nem a termtud-é. Az abszolút kezdet nem ~ eredménye, hanem a semmiből való teremtésé. Isten a teremtésben megadja a belső erőket és képességeket, a ~, a kibontakozás alapjait is. Hogy a ~ mire képes, az önmagában termtud. kérdés, de teol-ilag vallanunk kell az anyag teremtését és azt, hogy a szellemi élet nem az anyag produktuma. Uakkor az ember is a ~ által válik azzá, amivé válnia kell. - A történelem és a ~ viszonyát abból kiindulva kell vizsgálni, hogy a tört-et szabad akaratú elhatározások és tettek határozzák meg, nem puszta természeti erők. Ker. szemmel nézve a tört. mint az ember ~tört-e nem magyarázható meg az anyagi tényezők (pl. termelőerők) változásával (→materializmus), hanem csakis a szabad, felelős cselekvő: az ember révén. Úgy is mondhatjuk: a tört. a „nagyobb”, nem a ~, vagyis a ~ az ember tört-ére irányul. Az anyagi természetű teremtmények egész valójukkal arra irányulnak, hogy az emberben öntudatra ébredjenek. Az anyagi a szellemire, a term-ben végbemenő történés az ember mint személy által végrehajtott tettre, tevékenységre van beállítva, végül az ember már szabad és felelős cselekedetekben bontakoztatja tovább az ember előtti ~t. Kegyelem, bűn és megváltás nem egyszerűen ~i fokok, hanem személyes cselekedetek, melyekben Isten dönt az ember mellett és az ember Isten mellett. Így az →eszkatológia a ~ végső kifejlete, uakkor mégsem valamiféle term-es kibontakozás szükségszerű végállomása, hanem Isten szabad tette, mellyel a teremtést és a megváltás művét kiteljesíti. - Ha az ember →személy, akinek végső célja csak az üdvösség lehet, vagyis az Istennel fönnálló kapcsolat teljessége, akkor a történelem ~énél azokat a szempontokat kell alapul venni, amelyek az embert egyéni és közösségi életében ebbe a végső irányba segítik. A kinyilatkoztatás és a megtestesülés által Isten személyesen is belépett a tört-be, sőt az üdvösség tört-évé tette azt. →Isten országa itt, a földi tört-ben bontakozik ki. A kinyilatkoztatás ugyan végleges és teljes, de annak megértése és megvalósítása függ az emberi tényezőktől is. A kinyilatkoztatást az Egyh. hordozza és értelmezi, de mivel az Egyh. emberekből áll, azért reá is érvényes az állandó tört. bontakozás. Ugyanaz marad, aminek Krisztus alapította, de mindig föl kell ismernie az idők jeleit és követelményeit. A műveltség, a technika, a tud., a társad. szervezettség változása állandó alapot ad arra, hogy az Istentől kapott szellemi értékek egyre mélyebben és szélesebb körben áthassák a tört-et. Uakkor az irracionális erők és a gonoszság titka mindig új kihívás lesz. Az Egyh. fejlődő tört-ével összefügg a dogmatört., a hagyomány mibenléte, az apostoliság kérdése, továbbá a mindenkori alkalmazkodás a művelődési és társad. adottságokhoz.  - II. János Pál  p. a →szociális kérdés szempontjából hangsúlyozza, hogy az igaz ~ erkölcsi természetű. Nem emberhez méltó az a ~, amely nem tiszteli és nem mozdítja elő az ember személyi, gazdasági és politikai jogait, az államhatalmi berendezkedést, és nem tiszteli a népek és nemzetek jogait.  A csupán gazdasági síkra leszűkített ~,  amely az emberi személyt és legmélyebb igényeit alárendeli a gazdasági érdekeknek és a profitnak, belső ellentmondást hordoz. -

Az igaz ~ minden résztvevőtől megkívánja a minden embert megillető összes emberi jog biztosítását és tiszteletben tartását. A népek életében is nagy súllyal esik latba valamennyi emberi jog betartása: főként az élethez való jogé a lét minden szakaszában. Az egyes személyeknek és népeknek élvezniük kell azt az alapvető egyenlőséget, amely szerint mindenkinek joga van a teljes ~ folyamatában való részvételre. A ~nek a →szolidaritás és a →szabadság szellemében az isten- és a felebaráti szereteten kell alapulnia, és elő kell mozdítania az egyesek és a társadalom közötti kapcsolatot. Ez a szeretet kultúrája.  - A ~ nem tekinthet el a teremtmények tiszteletétől sem. Ebből következően: 1. Fel kell ismernünk, hogy a különböző élő és élettelen dolgokat nem használhatjuk fel tetszésünk szerint büntetlenül saját gazdasági céljainkra, hanem figyelembe kell vennünk minden létezőnek a természetét és kölcsönös kapcsolódását a dolgok rendjében, a kozmoszban. 2. Sürgősen be kell látnunk, hogy a természet kincsei korlátozottak, közülük némelyek nem termelődnek többé újjá. Ezeknek olyan abszolút felhasználása, mintha kimeríthetetlenek lennének, nem csupán a jelenlegi, hanem minden következő generáció számára is komoly veszélyt jelentenek. 3. Meg kell fontolnunk azokat az ártalmas hatásokat, melyek a közvetett vagy közvetlen környezetszennyezésből fakadnak, és súlyosan befolyásolják a lakosság egészségi állapotát. Tehát a ~t irányító tervezés, a nyersanyagok feltárása és felhasználása nem választható el a morális követelményektől.

G.F.

Balthasar, H. Urs von: Theologie der Geschichte. Einsiedeln, 1950. - Rahner: Das Dynamische in der Kirche. 1958. - NCE V:676. - SRS 33.