🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > F > fal
következő 🡲

fal: 1. általában teret határoló szilárd anyag (pl. szikla~). - 2. szoros értelemben emberkéz által emelt szilárd szerkezet tér határolására vagy teher alátámasztására. Összeróható →gerendából (boronafal), építhető sárból (→vályog), kőből kötőanyaggal v. anélkül (→kőfal), →téglából, vasbetonból, üvegből. A ~ építési módja, szerkezete műveltségek és korok szerint változott. - Az épületek egész terhét viselik az alap~ak, a →ház fedett részét az utcától homlok-, az udvartól fő-, a szomszédos háztól oldal- és tűz-, helyiségeit egymástól válasz~ak, fedetlen részeit kerítés~ak határolják. - 3. átvitt értelemben áthatolhatalan akadály. **

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.