Magyar Katolikus Lexikon > F > fahéj


fahéj (lat. cinnamomum): a Délkelet-Ázsiában honos fahéjfa fiatal ágának kérge. - Megszárítva és porrá törve illat- és fűszer. A Szentírásban a felszentelésnél használt →szent kenet egyik összetevője (Kiv 30,23). Izr-be Tiruszon át Arábiából szállíthatták (Ez 27,19). Illatszer pl. a fekvőhely illatosítására (Péld 7,17). Az Én 4,14: az elzárt kert egyik növénye; illata a bölcsesség képe (Sir 24,15). Rómában is kereskedtek vele (Jel 18,13). **

BL:422.