Magyar Katolikus Lexikon > F > főtanács


főtanács, nagytanács, vének tanácsa (arám szanhedrin, gör. szünedrion): a →babiloni fogság utáni zsidóság legfőbb törvényhozó testülete, a Jézust halálra ítélő bíróság. - 1) Eredetét a rabbik hagyománya Neh 8-10 alapján Ezdrás korára (Kr. e. 400-350) teszi, ami nem felel meg a tört. tényeknek, de kétségtelen, hogy a ~ Kr. e. a 3. sz: már létezett, a →prófétaság megszűnése tette szükségessé. A Szentírásban először 1Mak 12,6 említi mint Makkabeus Jonatán főpap (Kr. e. 160-143) (→Makkabeusok) mellett álló kormányzó testületet (vö. 11,23; 14,20). A 2Mak 1,10; 4,44; 11,27 szerint Makkabeus Júdás mellett is működött ez a testület (vö. 1Mak 7,33). Josephus Flavius szerint a tanácsot III. Antiokhosz (ur. Kr. e. 223-187) is említette egy levelében, melyet Cöle-Szíria és Fönícia helytartójának írt. E tanács mind nevében, mind szerepében a Nehemiás korában a zsidó nép irányításából nagy részt vállaló →vének testületének volt utóda (Ezd 5,9; 6,7; 10,8). Heródes korától (ur. Kr. 37-4) szünedrionnak nevezték. - 2) Jézus pere és a ~. Jóllehet 1Mak 12,6 (vö. 14,10) a papokat a ~ mellett említi, bizonyos, hogy a legelőkelőbb családok tagjain kívül a papi nemzetségek tagjai is ott ültek a ~ban. Alexandra kirnő (ur. Kr. e. 76/67) idején a farizeusokkal bővült, így Jézus idejében a ~ a →főpapok (a hivatalban lévő főpap és visszavonult elődei vö. ApCsel 4,5), a vének (a laikus zsidó arisztokrácia legbefolyásosabb emberei) és az →írástudók (rendszerint a farizeus pártból) csoportjaiból állt. A ~ főpap tagjai Jézus perében: Annás (Kr. u. 6-15), Izmael, Phiabi fia (15-16), Eleazár, Annás legidősebb fia (16-17), Simon, Kainithosz fia (17-18), Kaifás, Annás veje (18-36). Rajtuk kívül még 5 másik, fontos papi hivatalt betöltő személy tartozott a ~ első csop-jába: a tp-őrség parancsnoka (Kaifás sógora, Jonatán, a „rendőrfőnök”, ő vezette azt a csapatot is, mely elfogta Jézust), a tp. felügyelője és 3 kincstárnok. A vének között volt Arimateai →József, aki nem értett egyet a ~ határozatával (Mk 15, 42-46; Mt 27,57-60; Lk 23, 50-51; Jn 19, 38-40). Vsz. az írástudók között volt →Nikodémus, aki Józseffel együtt eltemette Jézust (Jn 19,39-40). A ~nak az elnöklő Kaifáson kívül 70 tagja volt (vö. Kiv 24,1.9; Szám 11,16). - A ~ terme Jeruzsálemben az ún. első fal D-i oldalánál, az oszlopcsarnokkal körülvett piac (Xüsztosz) és a tp. Ny-i oszlopcsarnoka között, nagyjából a mai mehkeme helyén volt. A Misna szerint ez a terem a belső tp-udvar DNy-i sarkánál volt, ezért a régi nevet rendszerint 'a kváderkövek csarnoka'-ként értelmezik. A Mt 26,57.59-66 és Mk 14,53-64 arra enged következtetni, hogy a ~ a főpap palotájában ült össze, bár a rabbinista irod-ban nincs nyoma ennek. Vsz. Jézus éjszakai és másnap reggeli kihallgatása Annás előtt (annak palotájában) és a ~ előtt (Mt 27,1; Mk 15,1; Lk 22,66-71) összefonódott, ezért egyesek föltételezik, hogy Jézus kihallgatására a ~ szokott helyén gyűlt össze. - A ~ üléseinek formaságait a →Misna mondja el: a tanácsurak félkörben, emelt helyeken ültek úgy, hogy egymást láthassák. Tőlük jobbra és balra ült 2 törvényszéki jegyző, akiknek minden szót jegyezniük kellett. Középen állt a vádlott. Mögötte volt a fiatal törvényszéki gyakornokok és joghallgatók helye, nekik azonban a földön kellett ülniük. Az evang-ok és a ránk maradt jogi előírások alapján lényegében rekonstruálni tudjuk a merőben formális jelentőségű ülés menetét, mely Jézust halálra adta. Tanúkihallgatással kezdték, majd a főpap megnyitotta a tulajdonképpeni ülést, és a hivatalos formulával fölszólította a főtanács tagjait: „Az urak adják elő ítéletüket!” (Sanh, 126a). A törvényszolga minden tanácstagot nevén szólított. Ahhoz, hogy érvényes ítélet születhessék, legalább 23 tanácstagnak jelen kellett lennie. A felmentő ítélethez elegendő volt az egyszerű szótöbbség, a bűnösséget kimondó ítélethez a jelenlévők fele és még 2 szavazatra volt szükség (Sanh. 5,5). A szavazást a ~ legfiatalabb tagjának kellett kezdenie és 2 formula között kellett választania: „Életre!” v. „Halálra!” Miután valamennyien szavaztak, a vádlottat újra bevezették az ülésterembe. A ~ tagjai fölálltak, s a törvényszolgák leoldották a vádlott kötelékeit. A bíróság elnöke, kötelességének tudatában, mely szerint neki kell védenie Izr. törvényét, ítéletet hirdetett: „A ~ a Názáreti Jézust, az ácsot istenkáromlás vétke miatt halálra ítélte!” (vö. Mt 26,57-27,31; Mk 14,55-65; Lk 22,54-65; Jn 18,12-27). - A ~ tényleges hatalma attól függött, ki uralkodott. Nagy Heródes idejében (ur. Kr. e. 37-4) a ~ hatalma csupán látszólagos volt, a róm. helytartók alatt viszont a ~ a legfőbb kormányzói és bírói hatóság Júdeában; vallási vonatkozásban teljesen szabadon rendelkezhetett, halálos ítéletet azonban csak kimondhatott, végre nem hajthatta. Ezért kellett a halálra ítélt Jézust átadniuk Pilátus helytartónak. - Jeruzsálem pusztulása után Kr. u. 70-135: a ~ székhelye →Jabne volt.

- 3) A ~ a zsidóság eszmevilágában. A →rabbinizmus lényege kezdettől fogva mindmáig nem annyira egy dogmatikus tan őrzése és továbbfejlesztése, mint inkább normák fölállítása, melyek lehetővé teszik, hogy az emberi cselekvés megfeleljen Jahvénak a Tórában kinyilatkoztatott akaratának. A zsidóságot ezért sokkal kevésbé érdekli az igaz tanítás (ortodoxia), mint az igaz cselekvés (ortopraxis). Ebből adódik, hogy a jogi szabályok kialakításával foglalkozó ~ot tekintették a legfelsőbb testületnek. E jogi szakértőkből álló biz. tagjai voltak gyakorlatilag a nép vezetői, kezükben volt a bibliai törv. mindenkori aktualizálása. A ~ tevékenysége hasonló a →parlamentéhez, mely az alkotmány alapján új törv-eket ad, ill. a →bíróságéhoz, mely a törv-ek alapján igazságot szolgáltat. A hagyományhű zsidóság a Tórában mind a mai napig a más népek →alkotmányához hasonló alaptörv-t lát. - A ~ létszámát szigorúan megszabták, s csak a legkiválóbb férfiakat bocsátották a ~ba. A Misna egy 71 tagú nagy, és egy 23 tagú kis ~ról tudósít. A Szám 11,16 és 35,24-ből eredően a ~ létszáma páratlan volt, ami biztosította a minden döntéshez szükséges szótöbbséget. A Misna elmondja a föltételeket, mellyel valaki a ~ tagja lehetett: „Jó növésű, tanult, jó megjelenésű, érett korú férfi, aki járatos a varázslatban, és beszéli a pogányok nyelvét, hogy a szanhedrin így ne legyen kitéve a tolmács hamisításainak.” Aki az ÓSz-et ismeri, tudja, hogy a varázslat és a bálványimádás szigorúan tilos volt, ezért megütközhet azon, hogy a ~ tagjainak a varázslatban jártasnak kell lenniük. A szöveg azonban nem azt jelenti, hogy gyakorolniuk kell a varázslást, hanem föl kell ismerniük a varázslást és fogásait. Az idézett helyet Rasi is így értelmezi: „Érteniük kell a varázslatot, hogy meg tudják ölni a varázslókat, akik tudományukban bíznak, hogy azzal kivágják magukat a bíróság előtt. A szanhedrin tagjai azonban fölismerik és leleplezhetik a varázslókat, akik, mint Egyiptomban, félrevezetik a népet.” - Emellett egy ~tagnak a Tórában is annyira járatosnak kellett lennie, hogy minden esetben a legmegfelelőbb döntést tudja hozni. Ezt szemlélteti Jehuda rabbi kijelentése: „Csak az lehet a szanhedrin tagja, aki a Tóra alapján tisztának tudja nyilvánítani a csúszómászókat”. - A ~ igazságszolgáltatása a vádlott →emberi méltóságát és →istenképiségét nagyon komolyan vette. Már az Atyák Mondásaiban az ítélet első követelménye a mértékletesség. Minden körülmények között megakadályozták a vádlott indulatból v. előítéletből fakadó elítélését. (Ezért ajánlotta Kahana rabbi: „Ha egy szanhedrin minden tagja bűnösnek ismer el valakit, engedjék szabadon.”) - A zsidó törv. vallási jellegéből adódott, hogy a ~ nem csupán polg. és büntető pereket folytatott, hanem a vallási jog is a hatáskörébe tartozott. A zsidó gondolkodásban e 2 jog ui. teljesen azonos: mind a jogi bűntényeknek, mind a vallási bűnöknek megvan a maga büntetésük. A halálos bűn olyan bűn, melyért a bűnösnek életével kell fizetnie, de a jogszabályok épp e tekintetben hatástalanná váltak, mert a diaszpórában az ítélet végrehajtása nem a zsidó bíróság kezében volt. - Jóllehet az évszázadok folyamán a zsidó bíróság ítéleteinek csak annyiban volt hatálya, amennyiben a pereskedő felek elfogadták, a rabbik következetesen foglalkoztak az áthagyományozott jog értelmezésével és átdolgozásával. A zsidó közösségek belső életéhez a 20. sz. végén is hozzátartozik a rabbik bírósága. - 4) Ikgr. A →szenvedéstörténet részeként Krisztus a ~ előtt témájú képeken ábrázolták. **

Schubert 1955:36. - Kirschbaum IV:233. - BL:461. - Kroll 1993:424.