Magyar Katolikus Lexikon > F > fügefa


fügefa (lat. Arbor Fici): kétszikű, az eperfafélék családjába tartozó növénynemzetség, évente kétszer is termő, igénytelen fa. - Szívesen ültették szőlők közé (Lk 13,6), s mivel a késői füge és a szőlő érése egybeesett, a szőlőtő és fügefa alatti pihenés a biztonság és jólét képe lett (1Kir 5,5; Mik 4,4). Ha öntözik és trágyázzák, silány, köves talajon is jól fejlődik. Ezért a terméketlen ~ joggal fölháborítja, türelmetlenné teszi a gazdát (Lk 13,6-9;. Mt 21,18-22). - Az ókorban a ~ a nemi élet jelképe, ezért azok az egzegéták, akik a →gnosztikusokhoz hasonlóan a →bűnbeesést nemi bűnnek tartották, a →jó és a rossz tudásának paradicsomi fáját ~nak, a tiltott gyümölcsöt →fügének tartották. Ezzel szemben az ált-sá vált fölfogás a tudás fáját almafának, a tiltott gyümölcsöt →almának tartja. - Ikgr. A bűnbeesés képszerű ábrázolásain, amennyiben a fa és a gyümölcs fölismerhető, almafa látható, ez alól kivétel a ~ Iunius Bassus szarkofágján (Róma, Szt Péter-baz. grottái, 359 k.) és a füge Ádám és Éva kezében (Bécsi Genezis, 6. sz.). A bűnbeesés után először használt ruhadarabot a Ter 3,7 kifejezetten ~levélnek nevezi, ezért az egyhatyáknál is föltűnik a ~ profán-antik jelképes értelme: a ~levél bolyhai utalás a bűnös örömöt követő fájdalomra, a bűn büntetésére. A →Liber floridus szerint ~ a zsinagógát jelképező rossz fa, melynek már gyökerére tétetett a fejsze (Mt 3,10), ezért ábrázolják Ker. Szt Jánost száraz ággal és fejszével (Reims, katedrális, 13. sz.). Hasonlóképpen az isenheimi oltár Karácsony-képén (M. Grünewald, 1512-16) az aranytp. mögött a próf-k mellett áll a ~. A →Physiologus a fölvágott fügét, melyből az addig sötétben ülő hangyák előjönnek, Krisztus oldalsebéhez hasonlítja (→stigma). Amikor ui. Krisztus oldalát a lándzsa átjárta, fölragyogott a sötétben lévő emberiség számára a világosság. **

Nötscher 1940:183. - Kirschbaum II:22. - Sachs 1980:132. - KML 1986:102. - BL:464.