Magyar Katolikus Lexikon > F > Felicitas


Felicitas, Római, Szt: özvegy, vértanú. - Sírja a Via Salaria Nova melletti Maximus-temetőben volt. 420 k. I. Bonifác p. baz-t épített föléje, s Traianus termái mellett, vsz. ~ lakóháza helyén kpnát emeltek, ahol a római nők védősztjeként tisztelték. Neve a róm. kánonba is bekerült, de az 5. sz. vége k. az afrikai Szt Felicitas és Perpetua került a helyére. Legendás passiója nagy hasonlóságot mutat Szt Szimforóza és a 7 Makkabeus testvér tört-ével. Eszerint 7 fia volt, s vtsága előtt mind a hetet a szeme láttára ölték meg hitükért. - Ikgr. Első ismert ábrázolásán →orante alak, tógaszerű öltözékben 7 fiával együtt (Róma, Maximius-katakomba, 6. sz.). Később fejkendős, köpenyes matrónaként jelenik meg. - Attrib-ai: pálma, kard, gyermek, kv. mellett 7 fiának feje. Egy szárnyasoltáron fiai a lábánál állnak (Köln, Bertalan-oltár mestere, 1500 k., Wallraf-Richartz Museum). **

LThK IV:55. - BS V:605. - Sachs 1980:132. - ÓÍ VII:31. (~ és hét fiának szenvedése. Ford. Németh László.)

Felicitas, Római, Szt