Magyar Katolikus Lexikon > F > Fabiola


Fabiola, Szt (†Róma, 400): matróna. - A Fabiusok családjából származott. Fiatalon férjhez ment, de goromba férjétől hamarosan elvált, s újra férjhez ment. 2. férje halála után a lateráni baz-ban húsvét vigiliáján tért meg. Visszavonultan szolgált a szegényeknek, hospiciumot alapított, vagyonát a mon-ok között osztotta szét. 394: Palesztinába, Betlehembe ment Szt Jeromoshoz. 395: visszatért Rómába. Temetésén az egész város alleluját énekelve vett részt. - Szt Jeromos ~nak írta 397: a papi ruházatról szóló ért-ét (64. epistola), 400: a zsidók pusztai vándorlásának 42 állomásáról szóló kv-ét (78. epistola). 77. levelében így magasztalja az elhunyt ~t: „keresztények ékessége, a pogányok csodája, a szegények gyásza s a szerzetesek vigasztalása.” - Ü.: dec. 27., csak a 15-18. sz. martirológiumokban fordul elő. - →Wiseman bíb. regénye 1855: világszerte ismertté tette. M-ul: Fabiola v. a katakombák egyh-a. Ford. Haudek Ágoston József OSB. Bp., 1888. **

BS V:431. - Puskely I:271.