Magyar Katolikus Lexikon > E > exilarcha


exilarcha (gör., arámul: rés goluta, héb. ros gólusz, 'a száműzetés feje'): a →babiloni fogság után is Babilonban, uralom alatt maradt zsidóság vezetőjének a perzsák által is elismert fejedelmi rangja és címe. Jelentősége Kr. u. 70: Jeruzsálem pusztulása, ill. 136 u. nőtt meg, amikor a zsidó állam megszűnt. - Az ~nak kiváló törvény- és Talmud-tudósnak kellett lennie. Gondoskodott a zsidók állami adójának beszedéséről, kinevezte a bírákat, s büntető perekben a legfölsőbb fórum volt. Ő nevezte ki a szúrai és pumbaditai →gaónt. A zsinagógában a Tóra-tekercset odavitték a trónusához, míg mindenki más maga járult a Tóra elé. Az első ~ 536: a Dávid házából való Jehojahin, többi mind tőle származtatta magát.  **

MZSL:250.