Magyar Katolikus Lexikon > E > eutrapélia


eutrapélia (lat. urbanitas): Arisztotelész erénytanának egyik fontos alapfogalma, a képzett és jó ember nemes, emberi magatartása a komolyság és a tréfa, a vaskos fecsegés és a szótlan mogorvaság középútján. Az eutrapélosz, a 'kellemesen hajlékony', tud megfelelő módon tréfálkozni, ő a tréfás-komoly a gör. ember eszményképe. - Cicerónál mint gör. kölcsönszó az ~ a levélírás eleganciája. - A hellénista szóhasználatban az 'értelmetlen adomázás és szemtelenség' negatív jelentést kapta. Ilyen értelemben használja Pál (Ef 5,7) és a patrisztika is. - Szt Tamás szerint az ~ "az az erény, amely megtalálja a játékszenvedélyben is a középutat". - A humanista ember számára a felfrissülésben a kedvesség és a kiegyensúlyozott finomság. - Ker. értelmezésben az ~ a komolyság és vidámság kiegyensúlyozott középútját jelenti; eutrapélosz az, aki finom, hajlékony beszédében és cselekedeteiben képes vigasztalást is adni. Szt Tamás után a mai erkölcsteol. is ált. a sarkalatos erényeknél, a  →mértéktartásnál szól az ~ról, mint olyan erényes magatartásról, mely megtalálja a kiegyensúlyozott középutat tréfa és játék közben is. A →szabadidő kialakításában az ~ról szóló tanítás mélyebb átgondolása nagyon hasznos lenne. **

LThK III:1212.