Magyar Katolikus Lexikon > E > Eutichusz


Eutichusz (gör. 'szerencsés'): fiatal tanítvány Troászban. - Pál hosszú beszéde alatt az ablakban ülve elaludt és lezuhant a 3. emeletről. A halott ~ra Pál, mint egykor Illés (1Kir 17,21) v. Elizeus (2Kir 4,34), ráborult és föltámasztotta (ApCsel 20,9-12). **

BL:401.