Magyar Katolikus Lexikon > E > esszencializmus


esszencializmus (a lat. essentia, 'lényeg' szóból): a dolgok lényegét, mi-ségét előtérbe állító bölcseleti irányzatok gyűjtőneve. - Az újkeletű kifejezést Étienne Gilson használta először mint az →egzisztencializmus ellentétét (vö. L'Etre et l'Essence), s bár az ~ egyetlen képviselője se alkalmazta önmagára, mégis találó. A platonizmus valóban inkább az ideákra (formákra, lényegiségekre) fordítja a figyelmet, és nem magára a létre, Hegel v. Wolff rendszere is inkább logika, mint ontológia. Legalább ilyen fokú tévedés azonban az egzisztencializmus is, amennyiben ez a lényegi rend tagadásáig jut el (aktualizmus). - A kiegyensúlyozott létbölcselet a valóság mindkét rendjét magában foglalja, még ha a lét bizonyos fokú elsőségét vallja is a lényegekkel szemben, hiszen csak annak alapján vethető föl a kérdés: mi is valami, hogy már van, sőt „itt van” előttünk.  Cs.I.

LThK III:1111.