Magyar Katolikus Lexikon > E > esszénusok


esszénusok, esszaiusok (gör., vsz. az arám hasen, ill. hasajija, 'jámborok, szentek' v. 'hallgatagok' szóból): palesztinai zsidó vallási szekta, mely tagjaitól szigorú aszkézist kívánt. - Elsősorban Alexandriai Philo és Josephus Flavius alapján lehet róluk képet alkotni, s az idősebb Plinius is említi őket. A Bibliában és a hivatalos zsidó hagyományban nem szerepelnek, a Misna vsz. egyszer rájuk utal. - Vsz. csak Palesztinában éltek, főleg a Holt-tenger környékén Kr. e. 152 k. - Kr. u. 70 u-ig. Önként vállalt szegénységben és cölibátusban éltek (mindamellett nős ~ is voltak, afféle harmadrendiek), és a maguk választotta elöljárónak engedelmeskedtek. Nem kereskedtek és nem katonáskodtak. Kétkézi munkából, kivált földművelésből éltek. Vallási gyakorlataikhoz hozzátartozott a rituális tisztálkodás, Mózesnek és az angyaloknak a tisztelete, a reggeli ima a Nap köszöntésére és a szombat szigorú megtartása. Ugyanakkor a Templom kultuszától és az állatáldozatoktól tartózkodtak. A fölvételt, ami ünnepélyes esküvel járt, hosszú próbaidő előzte meg. Nézeteik általában megfeleltek a →farizeusokénak. Josephus Flavius szerint a gondviselés kérdésében már-már fatalisták, a lélekről olyan tant vallottak, mely egyébként idegen a zsidóságtól. Volt egy titkos tanításuk is a beavatottak számára. A tanításuk alapjában zsidó, de sok idegen elem vegyült bele, ezért a hivatalos zsidóság soha nem fogadta el. A kumráni közösséggel kapcsolatban némelyek az ~ra gondolnak, de még sok részlet tisztázatlan és magyarázatra szorul.  →hasszideusok, →Kumrán **

BL:380. - Kroll 1993:212.