entelecheia (gör. telosz en auto ekhei): az anyagnak határozott létet adó és célját meghatározó formai ok. - Arisztotelész alkotta kifejezés. Az emberi alkotásból vett fogalmat különösen lehet alkalmazni a szerves anyagoknál, s Arisztotelész az életelvet, a lelket a test első ~jának mondja. Az újvitalizmusban H. Driesch vette át a kifejezést annak az átfogó benső tényezőnek a jelölésére, mely nélkül az organikus anyag szerkezetét és funkcióját nem lehetne megérteni (→vitalizmus). Amennyiben az élet célirányosságához az állati ösztönös reakciók is hozzátartoznak, annyiban Driesch az ~ról mint lélekszerű tényezőről beszél. Vagyis eszerint az életfolyamatok másképpen játszódnak le, mint ha pusztán fiz-kém. tényezők irányítanák. Ezt a különbséget azzal szokták megvilágítani, hogy az organikus anyagban olyan folyamatok mennek végbe, melyek az energia-kölcsönhatás és -megmaradás törv-ei szerint ugyan lehetségesek volnának, de a magára hagyott szervetlen anyagban nem realizálódnak. Másodszor olyan folyamatokról van szó, melyek a modern mikrofiz. valószínűségelméletei szerint sem lehetségesek a szervetlen anyagban. G.F.

Pallas VI:180. - Conrad-Martius, H.: Der Selbstaufbau der Natur. Hamburg, 1944. - LThK III:895.