Magyar Katolikus Lexikon > E > engedelmesség


engedelmesség (lat. oboedientia, az obaudire, 'odahallgat' igéből): 1. erkölcsi erény, mely készségessé teszi az akaratot a parancsoló akaratának teljesítésére. Ellentétes víciumai a →szolgalelkűség és az →engedetlenség. - Az ÓSz-ben. A héb. nyelvnek nincs külön szava az ~re, hanem a 'valakire hallgat' (Ter 22,18), 'valakinek felel' (Iz 66,4) v. a 'megbízást, parancsot teljesít' (Kiv 7,6) igével írták körül. Eszerint az ~ nem más, mint párbeszéd, az imádság szóbeli válasza mellett a tettleges felelet Isten megértett szavára, a →kinyilatkoztatásra. Ilyen értelemben az ~ a vallásosság központja, erre épült az egész kultusz (vö. 1Sám 15,12; Zsolt 40,7-9; Jer 7,22). Ellentéte a szembeszegülés, a hallani, érteni nem akarás (Iz 30,9). - Jahve az, akit megillet az ~, aki különféle módokon nyilvánítja ki akaratát közvetlenül, személyhez szólóan (Ter 22,18), v. közvetve, "szolgái", Mózes és a próf-k (MTörv 18,13-20; Jer 7,25), a papok és a bírák (vö. MTörv 17,8-13) által. Később egyre inkább a törv-ben ölt testet akarata (vö. 26,16-18; Zsolt 119). Az ~ alapja nemcsak Isten hatalma és fölsége, hanem inkább a szövetség, melyet Isten a kiválasztás, az üdvözíteni akarás jegyében kötött Izr-lel (vö. pl. Kiv 20,2: a Tízparancsolat megalapozása). Az ~ tehát nem →félelemből születik, hanem →istenszeretetből (vö. Kiv 20,6; MTörv 10,12); gyümölcsei a szövetség megtartása, az Istennel való közösség (26,16-19; Zsolt 25,10), az élet (Iz 55,3;. Ter 2,16), az ország (Lev 20,22; MTörv 6,17), az áldás, a béke és a boldogság (vö. 28,1-14; Iz 48,18). Az ~ legszebb ósz-i példája Ábrahám, aki egyben tanúja annak, hogy az ~ mindig a hit gyümölcse (Ter 11,1-5; 22,1-18). - Az ÚSz-ben továbbél az ósz-i szóhasználat: 'Isten szavát hallgatni és megtartani' (Lk 11,28), 'az Atya akaratát teljesíteni' (Mt 7,21), 'a parancsokat megtartani' (Jn 14,15.21). Az ~nek azonban saját szava is van: gör. hüpakouein. - Az ~ ősmintája Krisztusnak az Atya iránti ~e (Mk 14,36; Fil 2,8-11; Zsid 5,8; 10,5-7). A szinoptikusok Jézus életét és halálát a megjövendölt ~ szempontjából mutatják be (Mk 9,31; Lk 24,7.26), János inkább az Atya iránti személyes ~ felől (Jn 4,34; 5,30; 6,38; 8,29; 15,10). Krisztus ~e alapján Úr és Küriosz (Fil 2,8-11), az Ő ~e megszünteti Ádám engedetlenségét következményeivel együtt (Róm 5,9), s a neki engedelmeseknek örök üdvösséget szerez (Zsid 5,8). - Az ~ a ker-ek alapmagatartása Istennel szemben. A szinoptikusoknál az Isten országába való bejutás föltétele (Mt 7,21) és a ker. élet alapja (Mt 7,24). A saját akarat szeretetből történő megtagadása a Krisztus-követés alapja (Mk 8,34), lelki rokonságot létesít Jézussal (3,34;. Jn 15,14). Pál ap. az üdvösséghez szükséges, halláson alapuló hitet (vö. Róm 10,17) az ~gel azonosítja (1,5; 16,26); János ap. az Isten és a Jézus iránti szeretet lényegét a parancsok megtartásában látja (Jn 14; 15,21; 15,10; 1Jn 2,3-6). - Az ~ mindig Istenre, az Atyára irányul (vö. Mt 6,9; 1Pt 1,14), kinek akarata elsősorban a parancsokból ismerhető meg (Mk 10,19;. Mt 5,17-19), de az állapotokból adódó tekintély rendelkezéseiben is benne rejlik, ha nem Isten parancsaival ellentétes dolgot kíván (vö. ApCsel 4,19; 5,29). Ezért köteles engedelmeskedni a gyermek a szülőnek, a szolga urának, az alattvaló a fölöttesnek, az állampolgár az uralkodónak (Róm 13,1-7; Ef 6,1.5; Kol 3,20.22; 1Pt 2,13-16). Isten akaratát tökéletesen Jézus ismerteti meg velünk (vö. Mt 5,27-45). Mivel az Atya mindent átadott neki, Jézus is igényt tart az ember szeretetből vállalt ~ére (vö. Mk 1,27; Mt 28,18). Ez a Jézus iránti ~ fejeződik ki evang-a, valamint az Ő küldetését folytató Egyh. s annak feje, a pápa iránti ~ben (Mt 18,15-18; Lk 10,16; Róm 10,16; . 2Kor 2,9; 10,5; Gal 5,7; 1Tesz 5,12; 2Tesz 1,18; 3,14; Zsid 13,17). A ker. ~ a szívünkbe oltott új törv-re vonatkozó ósz-i ígéret (Jer 31,31-34; . Ez 36,25-28) beteljesedése: nem annyira a külső előírásokhoz való igazodást jelenti, hanem sokkal inkább a készséget annak követésére, amire az Isten Lelke belülről indít (vö. Róm 8,1-7). - Az ~ mint ker. életelv. Az ember igazságához tartozik, hogy ~ben éljen. A ker. nevelés fontos összetevője az ~re nevelés, melyre a házasságban éppúgy szükség van, mint a papi v. szerzetesi állapotban. Az ~ek sorában az Isten iránti ~ megelőz minden emberi ~et, s egyben megvonja határait is (→erkölcsi törvény). Korunk jellemzője az ~ mély válsága, mely egy elszemélytelenedett társad. és a tekintély válságának, a rosszul értelmezett tárgyilagosságnak a gyümölcse. - Az egyhjog szerint a kat. hívőknek engedelmesen kell követniük azt, amit a fölszentelt pásztorok mint Krisztus képviselői a hit tanítóiként kijelentenek v. az Egyh. vezetőiként elrendelnek (212.k. 1.§). Az ~ ellen elkövetett bűn súlya a parancsoló rangjától és a parancs súlyától függ. - 2. szerzetesi ~. Az ~ tökéletes formája az →engedelmességi fogadalom. Krisztus evangéliumi tanácsa mindhalálig tartó ~éből eredő meghívás. Akik e meghívást elfogadták, elkötelezték magukat →Krisztus követésére, aki a kereszthalálig tartó ~e által megváltotta és megszentelte őket. Az ~ ezen foka elvezeti a szerz-t az üdvösség belső rendjének lényegéhez. Mindazok, akik az ~ tanácsa szerint akarnak élni, ütközőponttá válnak a gonoszság misztériuma és a →megigazulás, valamint az üdvözítő kegyelem misztériuma között. Ebben a helyzetben hordozzák az emberi természet bűnre való hajlamának gyökereit, miközben fogadalmukkal elkötelezettekké váltak a krisztushasonlóságra. Arra törekszenek, hogy az ~ tanácsában saját megszentelődésük útját keresve megtalálják feladatukat Krisztus megváltói művében is, aki "~ével az embereket megváltotta és megszentelte". **

Prümmer II:455. - OT 9. - PO 15. - PC 14. - BL:358. - RD 13. - Schütz 1993:78. - VS 11.