Magyar Katolikus Lexikon > E > enciklopédia


enciklopédia (a gör. enküklosz paideia, 'a képzés köre' kifejezésből): 1. az ókori görögöknél a →hét szabad művészet együttese. - 2. a 16. sz-tól egy adott kor teljes tudásának összefoglaló leírása. A →lexikon műfajánál elbeszélőbb jellegű: a dolgokat 'körüljárja', nem törekszik belső lényegük megragadására (→definíció). - 3. a →francia felvilágosodás fő műve: Encyclopedie ou Dictionnaire raisonné des sciences, des arts et des métiers. Szerk. →Diderot és →D'Alembert. 1-35. köt. 1751/1765. - Ikgr. A korai kk-ból nem maradtak illusztrált ~k, de a későbbi kz-okból következtetni lehet létükre. A kk. közepén keletkezett gazdagon illusztrált ~k a monumentális műv-et is meghatározták (→Liber floridus, →Hortus deliciarum). A Hortus deliciarum teljes képeskv-et ad a ker. tud. és üdvtört. minden témájához. A kk. ~k állandó képanyaga az →évszakok, a hónapok (→hónapképek), a hét szabad művészet, az →erények és víciumok megszemélyesítései, a →teremtéstörténet, az →Apokalipszis és az →utolsó ítélet. Ehhez járul még az Ó- és ÚSz tipológiája, amelyet a →Biblia pauperumok, az →Üdvösség tüköre és a →Concordantia caritatis rendszerezett és képekben ábrázolt. A késő kk-ban gyengülni kezdett az ~k tud. jellege, s előtérbe került a moralizálás. A 15. sz. 2. feléből ~-jellegű épületes kv-ek maradtak ránk (Minden erények és víciumok képe). Buzdítanak az erényes életre, az olvasó elé állítják az életet és a halált, a szerencse forgandóságát, a világ kísértését, a bűnt és a büntetést, az erények és a víciumok fáját, különféle allegóriákat, s hozzá Krisztus életét és szenvedését. A kk. után ~nak számított Cesare Ripa: Ikonológia (1591), J. A. Comenius: A látható világ (Lőcse, 1685) és Picinelli: Mundus symbolicus (1720) c. műve. - 2. A kk. és a kora-reneszánsz minden ~-jellegű képprogramjának forrása az enciklopédikus irod. - A skolasztika ~inak legnagyszerűbb megjelenései a gótikus katedrálisok. A chartres-i katedrális programja több mint 10.000 figurát foglal magába. E tp. 13. sz. kereszthajó-homlokzatának programja Vincentius de Beauvais Speculum maius c. művén alapul. Korábbi példák a clunyi ktor 3. tp-a (1088-1109: az évszakok, erények, a szabad műv-ek, a →Paradicsom folyói, a 8 hangnem a sztély oszlopfőin) és Suger apát San-Denis-tp-a (1140 k. vsz. innen a monumentális tipológia). - Itáliában a 14. sz-ból több enciklopédikus programot ismerünk, melyeket már a reneszánsz humanizmusának szelleme hat át: a firenzei dóm harangtornyának lábazata, melyet 1334: Giotto közreműködésével kezdtek meg (az emberiség tört., mesterségek, törv-ek, színház, fest., szobrászat, építőműv., a →bolygók, a 7 erény, szabad műv., sztség, az →irgalmasság cselekedetei és a →nyolc boldogság), és a firenzei S. Maria Novella sp. kpnájának freskóciklusa a kerengőben (1370 k., Aquinói Szt Tamás Summája nyomán ábrázolták a Szentlelket, a 3 teol. és a 4 sarkalatos erényt, a 4 evang-t, Mózest és Szt Pált Szt Tamás körül, kinek lába alatt a legyőzött eretnekségeket Sabellius, Arius és Averroës képviseli (továbbá a Szentlélek 7 ajándékát, a 7 bolygót, a 7 tud-t, a 7 szabad műv-et ókori képviselőivel). A reneszánsz korban az ~k a világi ikgr. tárgyai lettek. **

Kirschbaum I:645. - Sachs 1980:116.