Magyar Katolikus Lexikon > E > elkiabálás


elkiabálás: az 1930-as években még élő népszokásban →tilalom, mellyel valaki egy bizonyos történés bekövetkezése előtt úgy cselekszik, mint aki biztos a dolog bekövetkezésében (pl. a gyermek megszületése előtt megveszi a bölcsőt); népies fogalmazás szerint "előre iszik a medve bőrére." Az ~ tilalmában az élet lényeges dolgaiban a teremtmény Gondviselés iránti tisztelete rejlik, mellyel rábízza az időpontok meghatározását. Idővel a vallásos háttér kiiktatásával az ~ →babonaságba ment át. - Erkölcstani szempontból az ~ a →vakmerőség megnyilvánulása. **

MN IV.