Magyar Katolikus Lexikon > E > elidegenedés


elidegenedés: 1. Az antik világban a szülőföldtől való eltávolodás vagy a környezetben →idegenként élt élet. Szt Ágoston a bűnt mondja jelképesen az ember Istentől való ~ének. A gnosztikusok és az egyhatyák az ember Istentől való elszakadását nevezik ~nek (→bűnbeesés, eredeti és személyes bűn). A ker. Nyugat tört-ében a →zarándoklat képével írják le a ker. idegenségét e világban, s pozitív értelemben használva a szót a lélek világtól való eltávolodását és ezáltal Istenhez emelkedését értik alatta. - 2. A modern ~tan a 18. sz: a →német idealizmusban (Fichte, Schelling, Hegel) fejlődött ki. L. Feuerbach szerint a zsidó és ker. vallás elidegeníti az embereket egymástól, ami akadályozza az →emancipációt, ezért az emberiséget "meg kell váltani" a vallás illúziójától. Marx kialakította a pol., vallási és bölcseleti ~ tanát, mely az ~t egyoldalúan, a termelési és tulajdonviszonyokból vezeti le, azaz materialista értelemben fogja föl; tagadja a →piaci mechanizmus törvényességét és hasznosságát, és az ~t kizárólag a kollektív társad. által megszüntethetőnek tartja. A szocialista orsz-ok tört. tapasztalata azonban bizonyította, hogy a kollektív rendszerben az ~ nemcsak nem szűnik meg, hanem inkább növekszik, s kiegészül a szükséges javak hiányával és a gazd. eredménytelenségével. Ugyanakkor tört. tapasztalat az is, hogy (még ha az ~ marxista elemzése téves is) az ~ a Ny-i társad-akban is létezik, s az élet igazi értelmét elvesztett fogyasztásban mutatkozik meg. Az ún. →fogyasztói társadalom az embert egy hamis és felületes igénykielégítés hálójába vonja, s  jóllehet megszünteti a kizsákmányolás Marx által elemzett és vázolt formáit, nem szünteti meg az ~t. A jóléti társad., miközben az emberek különleges és kifinomult igényeit messzemenőkig kielégíti, semmibe veszi a személy valódi és lényeges igényeit, melyek a személy más igényeinek kielégítését is szabályozzák. Az emberek kölcsönösen eszközként használják egymást a szabadság egy torz változatában, s nem képesek uralkodni önzésükön, szükségleteiket és vágyaikat képtelenek a helyes értékrend szerint uralni.  Az ~ létrejöhet a munkában is, ha csak a minél nagyobb haszonra figyelve szervezik, s elsikkadnak a munkás, az ember személyi jogai és méltósága. - 3. Az →Egyház szociális tanítása szerint az ~ értelmetlen fogalom, ha világosan meg nem mondjuk, hogy ki kitől/mitől s hogyan idegenedik el. A dialektikus teol-ban Karl Barth az Isten és az ember kiengesztelődésének történetét "az Isten Fia idegenbe vezető útjának" mondja. Ebben az értelemben az ~ és a kiengesztelődés közp. teol. téma: az ember ~e szoros összefüggésben van a bűnnel, és a szabadság torzult formájának gyümölcse. A megtérés, a kiengesztelődés az ember útja az ~ből az emberré válás felé. A ker. hit, amennyiben szabadon választja az ember,  Marx és Feuerbach tételével épp ellenkezőleg az egyéni szabadság kibontakoztatása. Amikor az ember nem ismeri föl önmagában és a másikban a személy értékét és nagyszerűségét, akkor megfosztja magát attól a lehetőségtől, hogy megfelelőképpen élje meg saját emberségét, s a →szolidaritás és a közösség jegyében olyan kapcsolatot hozzon létre másokkal, melyre Isten teremtette. Az ember ekkor idegenedik el saját emberségétől, a másik embertől és Istentől. Az ember csak önmaga szabad elajándékozásával válik önmagává. A személy ugyanis lényegénél fogva transzcendentális, az ember tehát nem adhatja át teljes önmagát a valóság pusztán emberi rendjének, egy elvont eszmének v. hamis utópiának; de mint személy átadhatja magát egy másik személynek v. személyeknek s végül Istennek, aki létrehívta és aki egyedül képes teljesen elfogadni önátadását. Elidegenedik az ember, amikor nem hajlandó önmagán túllépni és megélni az önátadást, amikor elutasítja a hiteles közösséget, mely végső célként Istenre irányul. Elidegenedik a társadalom, ha berendezkedése, a termelés és a fogyasztás formái megnehezítik a személy igazi céljának, önátadásának elérését, és az emberek közötti igazi szolidaritás kialakulását. **

Schütz 1993:71. - CA 41, 62.