Magyar Katolikus Lexikon > E > eksztázis


eksztázis (gör. eksztaszisz, 'kilépés', lat. exstasis), elragadtatás, elrévülés, transz, a régi m. nyelvben rüttetés, elrüttetés (röptetés): általános értelemben önkívületi állapot, melyben a tárgyi világgal való kapcsolatot meggyengíti vagy teljesen fölfüggeszti egy, az érzékekre illetve a tudatra ható, természetes v. természetfölötti (isteni v. démoni) eredetű dolog. Szoros, teol. értelemben természetfölötti okokon alapuló, misztikus imamód, a →szemlélődés egy fajtája. - 1. A természetes eszközökkel előidézett önkívületi állapot a vallástörténet minden korszakában megtalálható, mint a törzs istenségeit képviselő személy (→varázsló, →sámán) kiváltsága. Az →álomhoz hasonló, valós állapotváltozásnak tekintették, s többnyire a jövendőmondás eszközeként használták (ókori gör-öknél: →divinatio). Kiváltási módja lehet meditáció, különféle koncentrálási gyakorlatok, hipnózis, alkohol, drog, mechanikus inger stb.; primitív vallásokban valamilyen erőszakos cselekmény a test fizikai ellenállásának kikapcsolására, pl. gyors ritmikus mozgás, körforgás, ostorozás, erőszakos böjt és virrasztás, a bőr bevagdosása stb.; mindezt szavak, formulák, imádságok monoton ismétlése, zene, tánc, ritmikus kiáltozás kísérheti. Egyes aszkéták a napba nézve v. szemüket mereven egy pontra szegezve, lélegzetüket visszafojtva, gondolatukat egy tárgyra koncentrálva képesek ~hoz hasonló állapotba jutni. A természetes okok által kiváltott ~ egészséges emberben okozhat fölemelő v. deprimáló élményt, ill. egyszerű szétszóródást. A lelki betegség az így kiváltott ~ elevenségét befolyásolja. - Az ~ e fajtája gyakori jelenség volt a →hellénizmusban, de az ÓSz is említi a bálványimádókról (1Kir 18,26-29) és Izr. fiairól is (1Sám 10,5-10; 19,18-24). - 2. Természetfölötti ok által kiváltott állapot. Tág értelemben a LXX több héb. szót is ~nak fordít (Ter 2,21; 15,12: nyugtalanságot, félelmet, mély álmot). Isten szavát a →próféták ált. ~ban hallották. Az ÚSz-ben az ~ szó utal csodák és gyógyítások láttán föllépő pillanatnyi zavarra, félelemre is (Mk 5,42; 16,8; Lk 5,26; ApCsel 3,10). - A szó természetfölötti és szoros értelmében az ~ misztikus imamód, a →szemlélődésnek az a fajtája, melyben a lélek az Istennel való egyesülés következtében elveszíti külső és belső érzékeinek használatát. Az ÚSz-ben Péter (ApCsel 10,10; 11,5), János (vö. Jel 1,10) és Pál ap. (ApCsel 22,17; 2Kor 12,2-4) élte át. Gyakran kíséri nyelveken szólás, lebegés, →látomások stb. (1Kor 14,9-19). - Az ~ban egy igazság az isteni fényben különleges evidenciával ragyog föl; úgy mutatkozik meg, ahogyan a legmélyebb teol. megismerés sem képes fölfogni. Az ~ azonban nem a boldogító →istenlátás, hanem annak csak morzsája, árnyéka. Aquinói Szt Tamás szerint ez az ~ a földi tapasztalás ideiglenes fölfüggesztése a kinyilatkoztatott isteni misztérium közvetlen értelmi megtapasztalása által (vö. STh. II-II, 175.); Avilai Szt Teréznél a "Belső várkastély" 6. terme. - E termfölötti ismeretközlés rendes következménye a szervezet biológiai funkcióinak megváltozása: a vérkeringés és a lélegzés megszűnik, a test kihűl és érzéketlenné válik, olykor ezzel egyidőben a megdicsőült test tulajdonságait mutatja (lebeg, ragyog stb.); a tudat azonban nagyon intenzíven működik, az élmény érzéstartalma gazdag, s átélője később rendszerint emlékszik rá, csak nem tudja szavakkal kifejezni. A tudattartalomhoz látomások és hallomások társulnak. -

Fokozatai. A misztikusok szerint az egyszerű ~t nem kísérik különösebb testi jelenségek, lassan kezdődik és fokozatosan kapcsolja ki az érzékeket. Az ~ köv. szintje, az elragadtatás hirtelen lép föl, heves lelki megindultságok közepette; legmagasabb foka a lélek röpte, melyben a tudat azt észleli, hogy a lélek kiszáll a testből. Az egyszerű ~nak eleinte ellen lehet állni, az elragadtatásnak és a lélek röptének azonban nem. - Ez az →egyesülés kizárólag Isten műve. Ált. hallgatásra készteti az átélőt, mivel az ~ egyik alapvető tapasztalata épp a szavak alkalmatlansága a termfölöttiek leírására. Időtartama igen különböző, néhány pillanattól több napig terjedhet. Szentté avatási bullája szerint Villanovai Szt Tamás mennybemenetel ünnepén a zsolozsmázás közben 12 óra hosszat lebegett ~ban. Folignói Szt Angéla, Sziénai Szt Katalin és Montefalcói Szt Klára 3, Boldog Riete Kolumba 5, Marina Escobar 6, Loyolai Szt Ignác 8, Boldog Coletta 15, Pazzi Szt Magdolna 40 napig volt ~ban. - Az ~ gyakorisága is rendkívül eltérő. Sziénai Szt Katalin, Pazzi Szt Magdolna, Steinfeldi Hermann József, Cupertinói Szt József, Emmerich Katalin Anna egész élete az ~ok sorozata volt. - A misztikus ~tól meg kell különböztetni a kontemplatív élet bizonyos szakaszában természetesen megjelenő, pillanatszerű ~t, mely az átlagosnál nagyobb összeszedettséget jelent, ebben az állapotban Isten egy pillanatra magához vonja a lelket és megismertet vele egy igazságot (ApCsel 10,9-17; 22,17-21). - 3. Tévedésekre és csalásokra is alkalmat ad az ~, de a szteknek Isten mindig megadta a megkülönböztetés képességét, hogy szét tudják választani az igaz ~t a lelki betegség jelenségeitől. Az igazi ~ alatt bámulatosan bővül a tudás, a beteges idegzetből eredő v. esetleg hipnózis által provokált állapotban épp ellenkezőleg, az öntudat és ismeret területe mind szűkebb lesz, sokszor egy madár, egy virág, melyre az ész betegesen koncentrál, teljesen le tudja foglalni és ki tudja meríteni a figyelmet. A pszichológia újabb támpontokat adhat e megkülönböztetéshez, de nem jogosít föl az ~ szkeptikus v. naturalista megközelítéséhez. A kábítószer mai óriási térhódításának egyik oka a fogyasztói szemlélet áldozatainak menekülése a valóságból egy torz ~-állapotba. Ugyanez magyarázza napjaink óriási érdeklődését a →parapszichológia iránt, s a fölfokozott vágyat a katartikus élmények után, melyet oly sok különféle, művészi és kevésbé művészi színvonalú alkotás, irod. és zenei mű próbál kiszolgálni. Mindezek az Istent, s vele a termfölöttivel való egyesülés, az ~ lehetőségét elvesztett ember útkeresései.  **

Müller Lajos SJ: Aszketika és misztika. Bp., 1935. - EC V:621. - BL:306. - Schütz 1993:67.