🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > ekliptika
következő 🡲

ekliptika: a Föld keringési pályája ill. az általa meghatározott sík a világűrben, a Nap-középpontú (heliocentrikus) rendszer szerint. – A földi szemlélő számára a Nap látszólagos pályája is ugyanezt a síkot határozza meg, így eredetileg a Föld-középpontú (geocentrikus) rendszerben a Nap látszólagos keringési pályáját tekintették ~nak. – A Föld egyenlítője meghatároz egy másik síkot, az „égi egyenlítő” síkját, amely 23o 26’ 59’’ fokos szöget zár be az ekliptikával, a Föld tengelyének a keringési síkhoz mért „ferdesége” miatt. – A Föld keringési pályájának ill. az égi egyenlítő által kijelölt síknak a két metszéspontja a tavaszi ill. az őszi napéjegyenlőségek pontja (Tavaszpont, Őszpont). Közülük a Tavaszpontnak kitüntetett szerepe van a csillagok helyzetének meghatározására szolgáló égi koordináták kijelölésében. – Az ~ síkja egyben alapsíkja az ekliptikai koordinátarendszernek, melyegyike a csillagok helyzete (iránya) meghatározására szolgáló egyik koordinátarendszereknek. Az ~ középpontjába állított képzeletbeli merőleges az „ekliptika tengelye”. A tengely és a látszólagos éggömb (égbolt) két metszéspontja az ~ északi és déli pólusa. A földi helyzetmeghatározásra szolgáló koordinátarendszer mintájára az éggömbön az ~ síkjával párhuzamos ekliptikai szélességek felelnek meg a földrajzi szélességeknek (deklinációnak). Ezeket az alapsíktól a pólusokig 0o –tól +90o-ig illetve -90o-ig mérjük. A földi délkörök megfelelői az éggömbnek a pólusokon átmenő körei, amelyeket itt „kolurkörök”-nek hívnak. Ezek szolgáltatják a földi hosszúsági adatnak (rektaszcenzió) megfelelő ekliptikai hosszúság-ot, melynek számozása a Tavaszponttól kezdődik, az óramutató járásával ellentétes irányban, 0o–tól 360o–ig, (az északi pólus irányából nézve). – A látszólagos éggömböt tetszés szerinti nagyságúnak választhatjuk. Így a két koordináta nem az égitestek világegyetembeli helyzetét, csak az irányát jelöli, illetve az éggömbön meghatározott vetületét, mert a távolsági adatot nem szolgáltatják (a földi esetben a Föld felülete adja a harmadik koordinátát). – A csillagászati irányok megjelölésére más koordinátarendszereket is alkalmaznak. A horizontális- v. azimutális koordináta-rendszer alapsíkja az egyes földrajzi helyekről látható helyi horizont síkja. – Az egyenlítői koordináta-rendszer alapja az égi egyenlítő síkjához illeszkedik. Ebben az esetben az égi koordináta-háló az éggömbre való vetülete a földi földrajzi koordinátáknak. Használatos a Galaxisunk síkjához illeszkedő galaxiális koordináta-rendszer is. N.D.

Csillagászati kisenciklopédia. Bp., 1969:54.