eklézsiakövetés, egyházkövetés: az erkölcsiség, a közrend, majd az állam ellen vétők, ritkább esetben egyes "eretneknek", tévtanításnak minősített teológiai nézetek hirdetőinek, protestáns, leginkább református vidékeken főként a 17. sz: elterjedt egyházi büntetése. - A vétkesnek nyilvánosan, a közösség színe előtt kellett vezekelnie: a tp-ban az istentisztelet alatt az e célra rendszeresített széken kellett ülnie, vagy a "szégyenkövön" állnia, amíg a gyülekezet bemegy és eltávozik a tp-ból; hangosan meg kellett vallania bűneit és bűnbocsánatért esedeznie. E fegyelmezési eszközt igen komolyan vették. Aki az ~nek nem vetette magát alá, kiközösítették (excommunikálták) mind a gyülekezetből, mind a községből. Az ~t II. József eltörölte, azonban a 19. sz. derekáig, néhol tovább is gyakorlatban volt.   K.S.

Németh László: Eklézsiamegkövetés. Dráma. Bp., 1947. - Zoványi 1977:168.