🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > ekealja
következő 🡲

ekealja (lat. aratrum, ném. Morgen, Hufe): a honfoglalás előtt kialakult, majd országos földmérték. A 17. sz. során eltűnt. - Első okl. említése m-ul: 1466 k. Eredetileg akkora terület, amekkorát 1 →ekével 1 gazd. év alatt megművelhettek. Két alegysége volt. A királyi ~: 150 királyi hold, azaz 126,63 ha, és a szokásos ~: 120 szokásos hold, azaz 33,6 ha. B.I.

Bogdán 1978, 1990.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.