Magyar Katolikus Lexikon > E > eke


eke (lat. aratrum): a →földművelés egyik legfontosabb eszköze, a talaj megforgatására és lazítására szolgáló, vontatott szerszám. - Kialakulásának pontos tört-ét nem ismerjük, föltehetően az ős~ a fogantyúval (~szarv) és vonórúddal ellátott ásóbot v. kapa. DNy-Ázsiában Kr. e. 3000, Kínában Kr. e. 1400 k. jelent meg, Eu-ban a bronzkor folyamán terjedt el. Kr. e. 1500 k. már É-Eu-ban is használták. - Az első ~ fából készült; vas papuccsal a vaskorban látták el, de ez csak túrta a földet. Eu-ban alkották meg az ún. ágy~t, mely a talajt már megforgatta: a vasa asszimmetrikus, a földet a széles kormánylemez forgatja. - Az ősmagyarok vsz. már a bolgár-tör. kapcsolat kezdetén dolgoztak túró~vel, e korból származnak ~, tarló, szánt szavaink. Az ágy~vel a 12-13. sz: ismerkedtünk meg, de a túró~ csak a 18-19. sz-ra tűnt el teljesen. A fa~k ált. ún. kerülő ~k voltak, melyekkel a szántást a parcella közepén v. a kerületén kezdték, s közeledtek a szélekhez v. a középbarázdához. A 16-17. sz-tól terjedt el a váltó~, a szimmetrikus vasú ágy~, melynek kormányát át lehetett fordítani. Sok faluban használták a köztulajdonban lévő határbarázdoló ~t, mellyel árkokat, határjeleket húztak meg. A vonóerőt a 19. sz. közepéig ökör, ezután ló és tehén, újabb időkben gép szolgáltatja. - A 19. sz. elején Mo-on tájanként különböző típusú fa~k a fejlődés csúcsát érték el, a későbbi vas~k minden alkatrészével rendelkeztek. Az ipar először ném. és ang. ~ket másolt, majd a pesti Vidats-műhelyben megszületett az első m. vas~, az ún. Vidats-~. A 19. sz. végére a fa~t szinte teljesen fölváltotta a vas~, s az ősi fa~t már csak az erdélyi mság s a bennünket környező nemzetiségek használták. - Az ~t szállításkor rendesen nem rakják szekérre, hanem alkalmas csúsztatón, kabalán, gólyán vontatták. A kabala egyszerű formájú, < alakú, kétágú fa, fejlettebb alakja az ~taligához hasonló. Az ~ járulékos eszköze az →ösztöke. - A Szentírásban. Palesztinában az ~t Kr. e. 2000 u. használták. "...Izraelnek a filiszteusokhoz kellett fordulniuk, ha az ~vasat... vagy az ösztökét meg akarták éleztetni. Kétharmad sékelbe került az ~vas... élesítése." (1Sám 13,20-21) A messiási jövedölésekben az ~vas a végső békére utal, amikor majd a kardokból ~vasat kovácsolnak (Iz 2,3; Mik 4,3;. Jo 4,10). →szántás - Ikgr. Az ~ mint a gaz kiirtására szolgáló, vassal megerősített fa az egyhatyáknál a Krisztusban egyesült két természet jelképe, a vas (erő) az Ige, a fa (gyengeség) az emberi test. Ireneusnál az ember teremtésének és a kereszthalálnak szimbóluma, mert a vas a fára szegezve tisztítja meg a gaztól a földet. Iz 2,3 alapján jelenti a békét, a kezdet és a vég egyesítését. - Jelentéstartalma sok hasonlóságot mutat a →bárddal, minthogy két alkotóelemük, a vas és a fa megegyezik. Mindkettőt azonosították a kereszttel is. Egy lateráni szarkofágon (domborművei Ádámot és Évát, Dánielt, a jó Pásztort ábrázolják) egy földműves kereszt alakú ~vel látható. - Előfordul negatív értelemben is: Jusztinosznál a vas keménysége a bűnös emberi természet, szilárdsága nem a maradandóság, hanem a megátalkodottság, súlyosság jelképe. - Az 1930-as években még élő m. népszokásban a szántóvető fohásszal fog munkájához, s régebben →olvasóját az ~ szarvára akasztotta. - Az ~hez kapcsolódó (az 1930-as években még élő) hiedelmek szerint gonoszjáró napokon éjjelre nem jó a szabad ég alatt hagyni. A vas babonás erejébe vetett hit miatt sok helyt nem szeretik a vas~t, mert úgy tartják, kevés terem utána; az újonnan élesített ~vassal sem szoktak szántani, hanem már az úton fogatnak vele. - Az ~ termővé varázslásának ideje karácsony estéje és vízkereszt; az ~t v. vasát a karácsonyi abrosz alá teszik és az új szenteltvízzel meghintik; hasonló célú szokás volt szántásra menet előtt az ~ csoroszlyáját és laposvasát a húshagyóról eltett fánkzsírral megkenni; v. az első ~nyom előtt az ostort végigfektetni a dűlőfejen, s az ~ kormányára kenyeret tenni az első fordulóig. **

Nötscher 1940:175. - MN IV:220. - MNL I:650. - BL 1645. - Vanyó 1988:149.