egyháztörténelem: az Egyház történetével foglalkozó történeti-teológiai tudomány. - 1. Tárgya az Egyh. térben és időben kibontakozó misztériuma: elterjedése az apostolok idejétől napjainkig (missziótörténet); kapcsolata egyes népekkel, pol. alakulatokkal és kormányokkal; hatása az egyes népek és államok életére, társad., kulturális fejlődésére stb., s mindezek mennyire befolyásolták, akadályozták, segítették elő működését, fejlődését (egyházpolitika- v. köztörténet). - Az Egyh. belső életét a teol. szakágainak tört-e kutatja és mutatja be: →egyházjog története, →dogmafejlődés, →liturgiatörténet, →művészettörténet, →patrológia.  - 2. Módszere tárgyának megfelelően részben történeti, részben teológiai. Történeti módszere: a) A forráskritika visszamegy az eredeti forrásokhoz, azokat a külső és belső kritika szabályai szerint elemzi, hogy hitelességüket minden kétséget kizáróan megállapítsa. b) Az oknyomozás föltárja az események közti összefüggéseket, keresi a szereplő személyek indító okait és céljait. Az eseményeket koruk gazd., társad. és kulturális hátterében helyezi el, és rámutat azokra a gazd., társad., pol., kulturális és eszmei mozgatóerőkre, amelyek érthetővé teszik és gyakran meg is határozzák a tört. eseményeit. c) A tárgyilagosság minden más célt kizárva, csak a történeti igazságot akarja föltárni, ezért az eseményeket pártatlan tárgyilagossággal közli, és a tört-et úgy állítja be és rendszerezi, hogy abból a minden oldalról megvilágított és teljes igazság derüljön ki. Ennek érdekében XIII. Leó p. 1880: megnyitotta a →Vatikáni Titkos Levéltárat a kutatók előtt. - A →teológia módszerei közül az ~ számára a legfontosabb a →hit, mely egyedül képes az eseményekben észrevenni a termfölötti mozzanatokat, amiben az Egyh. tört-e különbözik minden más emberi közösség tört-étől. Ezért hiteles ~et csak vallásos történész képes művelni. - 3. Forrásai a múlt eseményeinek emlékei, melyek az Egyh-zal kapcsolatos eseményekről tájékoztatnak. a) Írott források a →hitvallások, →zsinati akták, pápai okmányok, jogszabályok és jogszabály-gyűjtemények, →vértanúakták és szentek élete, →egyházatyák és egyh. írók művei, lit. emlékek és gyűjt-ek, szerz. szabályzatok, az egyh-ra vonatkozó áll. törv-ek és konkordátumok, nemzettöténeti emlékek, följegyzések és gyűjt-ek, bibliogr-k, évkv-ek, statisztikák. - b) Tárgyi források a régészetileg kutatható emlékek (feliratok, épületek, tárgyak) - 4. A segédtudományok a források helyes megértését teszik lehetővé. Ezért az ~ támaszkodik a teológia többi tudományágára és a világi történelemtudományra. Ezzel közös segédtudományai a →címertan, →epigrafika, →filológia, földrajz, →kronológia, →numizmatika, →oklevéltan, →írástörténet (paleográfia), →pecséttan, →régészet és statisztika. - 1988. IV.  20: a bpi Eötvös Loránd Tudegy. Bölcsészettud. Karán Egyháztörténeti Műhely alakult. **

A ker. egyh. tört. 1-8. köt. Szerk. Bangha Béla SJ, Ijjas Antal; 1. köt. Bangha B., Borbély István SJ: Az ősegyh. Bp., 1937; 2. köt. Loschert Kázmér: Az egyhatyák kora. Bp., 1937; 3. köt: Gálos László: Az egyh. és a barbár népek. Bp., 1938; 4. köt. Félegyházy József: A kk. egyh-a. Bp., 1939; 5. köt. Ijjas: A reneszánsz és a hitszakadás kora. Bp., 1939; 6. köt. Csóka Lajos OSB: A kat. megújhodás kora. Bp., 1940; 7/1. köt. Ijjas: Az egyh. és az uralkodói abszolutizmus. Bp., 1941; 7/2: Meszlényi Antal: Az egyh. a forr-ak korában. Bp., 1941; 8. köt. Ijjas: A jelenkor egyhtört-e. Bp., 1941. - Szántó Konrád OFM: A kat. egyh. tört. 1-3. köt. Bp., 1987.