Magyar Katolikus Lexikon > E > egyházi rend


egyházi rend (lat. ordo): az Úr Krisztus által alapított hét →szentség egyike, mely által isteni rendelés folytán egyesek eltörölhetetlen jegyet kapnak, és ezzel szent szolgálatra rendelt személyekké (sacri ministri) válnak; vagyis olyanokká, akik arra vannak szentelve és rendelve, hogy fokozatuknak megfelelően Krisztusnak, a főnek személyében teljesítsék a tanítói, megszentelői és kormányzói föladatot, s így pásztor módjára gondoskodjanak Isten népéről (1008.k.; vö. pl. LG 28). - 1. A II. Vat. Zsin. előtt 7 fokozata volt: →ostiarius v. ianitor, →lektor, →exorcista, →akolitus (kisebb rendek) és →szubdiákonus, →diákonus, →papság (nagyobb rendek). A papságnak 2 fokozata van: a pp. hatalma nagyobb, mint az áldozópapé, ahogyan a 12 ap-nak is alá volt rendelve a 72 tanítvány. Az ostiariusok feladata volt visszatartani a méltatlanokat a tp-ba való belépéstől. Krisztus is így tette, amikor kiűzte a kereskedőket a tp-ból. A lektorok feladata és felhatalmazása a próf-k és ap. levelek olvasása, amint ezt a hagyományból tudjuk. Krisztus is ezt tette, amikor Izaiás kv-ét olvasta és magyarázta. Az exorcisták feladata az ördög kiűzése a megszállottak testéből. Tudjuk, hogy Krisztus és az ap-ok is tettek ilyet. Az akolitus feladata a gyertya tartása, míg az evang-ot olvassák v. az áldozatot mutatják be. Ez jelképezi, hogy fényük ragyogjon az emberek előtt, és jelképezi Krisztus fényét, aki azt mondta, hogy Ő a világ világossága. A nagyobb rendek közül a szubdiákonus feladata, hogy az oltár szolgálatára való vizet előkészítse, az adományokat az oltárra tegye, a szentleckét olvassa v. énekelje. Ezt is művelte Krisztus, amikor fölövezte magát és megmosta az ap-ok lábát. A szubdiákonusnak önmegtartóztatónak és tisztának kell lennie, nem lehet ágyasa, mert a próf. szavai szeint: "legyetek tiszták, akik hordozzátok az Úr edényeit" (→cölibátus). - A diákonusok rendje megfelel az ósz-i levitákénak. Magatartásuk mintája Szt Pál tanítása. Jézus Krisztus is végezte ezt a szolgálatot, mikor az utolsó vacsorán a szentségeket kiszolgáltatta ap-ainak. Az áldozópapság Szt Ignác szerint a legnagyobb megtiszteltetés, ami embernek juthat. Ha nem volna, nem remélhetnénk az örök életben. A papok kiszolgáltatják a szentségeket, közvetítők Isten és ember között, ennek megfelelően kell tehát viselkedniük, éjjel-nappal az Úr törv-én elmélkedniük, s amit ebből kifolyólag tenniük kell, úgy tenniük, hogy fáklyák legyenek a szt életre törekvők előtt. De bármilyen életű is a pap, rosszasága nem változtat az általa kiszolgáltatott szentségek hatékonyságán, mert az nem a személy alkotása, hanem ajándék és a szt szolgálat folyománya. Senki nem végezhet papi szolg-ot, csak ha pp. fölszentelte (nagyszombati zsin., 1560). - 2. A mai teol. és egyhjog 3 rendet különböztet meg az ~ben: a püspökséget, az áldozópapságot és a diakonátust (1009.k. 1.§). Figyelemreméltó terminológiai sajátosság, hogy a pp. sztelését consecratiónak (1012-1013.k.), az áldozópap és a diákonus sztelését viszont ordinatiónak (1015.k. 1.§) mondja. - A felszentelés →kézrátétellel és azzal a fölsztelő imádsággal történik, amelyet a lit. kv-ek az egyes fokozatok számára előírnak (1009.k. 2.§). A sztelés helye a szegyh., de lpászt. okból más tp-ban v. kpnában is sor kerülhet rá (1011.k. 1.§). A sztelést a lehető legnagyobb számú hívő közösség jelenlétében kell végezni (2.§), hiszen ez az egész egyh. közösségét érintő szt cselekmény. Ideje vasárnap v. parancsolt ünnep, lit. kerete pedig az ünnepélyes sztmise. Lpászt. okból az ~ sztségét hétköznap is ki szabad szolgáltatni (1010.k.). - Kiszolgáltatója ált. követelmény szerint a fszt. pp. (1012.k.). Mivel a szolgálatok (akolitus, lektor) már nem tartoznak a "rendek" közé, az CIC 1917:951.k-jától eltérően a hatályos törv-kv. már nem különbözteti meg az ~ rendes kiszolgáltatóját (pp.) a rendkívülitől (fölhatalmazással rendelkező pap), hanem csupán a pp-öt említi mint kiszolgáltatót. A Codex nem érinti azt a teol. problémát, hogy a fölhatalmazással rendelkező áldozópap föladhatna-e elvileg valamilyen szt rendet. Ebben a vonatkozásban még a II. Vat. Zsin. nem kívánt teljes pontossággal és végleges, definiáló jelleggel állást foglalni (vö. LG 21b, 26c). Kétségtelen, hogy az ilyen szentelést az egyhjog nem teszi lehetővé. Bizonyos mértékig nyitva marad azonban az a kérdés, hogy ez az előírás mennyiben tartalmaz isteni jogot, és mennyiben tisztán egyh. jogot. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy a sztelési hatalom a pp-szteléssel nyerhető el, sőt a ppi rendnek az áldozópapsághoz képest épp ez a legfontosabb kitüntető jegye. Azt az egyházfegyelmet, amely szerint a ppi, áldozópapi és diákonusi rendet érvényesen csak a fölsztelt pp. szolgáltathatja ki, nagyon ősi és tekintélyes hagyomány tanúsítja.

- A szolgálati papság és a hívők egyetemes papsága. Az ~ jelenléte az Egyh-ban jól illeszkedik a krisztushívők alapvető egyenlőségének összefüggésébe. A II. Vat. Zsin. különös erővel állította elénk e kapcsolatot: kifejtette a hívők egyetemes papságának tanítását (LG 10-11, PO 2, AA 2), s plasztikus képet adott a szolgálati papság ettől különböző, sajátos ontológiai valóságáról és hivatásáról az Egyh. életében (vö. pl. LG 18, CD 4. 12. 15-16, PO 2). E zsin. tanítás alapján a szolgálati papság lényegét a föladatnak, a szolgálatnak a hivatása adja. Mindez a tevékenység szoros kapcsolatban, hozzárendeltségi viszonyban áll Isten népe közösségével. Ugyanakkor az ~ eltörölhetetlen jegyet ad, különböző fokozatokra bomlik, s a pásztori mivolt Krisztus személyében való cselekvésben áll. - 3. A keleti egyh-ban fokozatainak elnyerését kánonok szabályozzák. Áthághatatlan szabály, hogy egy fokozatra csak olyan személy jelölhető, aki a rábízott feladat ellátására alkalmas (axiosz=méltó). A kiválasztottaktól nem mindig kívánták meg a teol. végzettséget. - Az OOE-ban a főpappá választás évszázadokon át gyakran éppoly világi pol. manipuláció következménye volt, mint a ktori életre kényszerítés. A kedvezőtlen tört-társad. körülmények és viszonyok az utóbbi évtizedekben, de korábban is rendkívüli módon megnehezítették a papi utánpótlást. A múltban a papok zöme legfeljebb alapfokú isk. végzettségű volt, s az orosz ort. papság műveltsége ma sem mondható magas fokúnak (bár sok a kivételesen művelt, iskolázott pap). - 4. A prot. egyh-akban a pp-szentelési jogfolytonosság megszakadása miatt az ~ mint szentség a 16. sz. folyamán kihalt (→anglikán püspökszentelés). **-E.P.-I.E.

1. Péterffy II:61 (VII.) - 2. Erdő 1991:391. - RK 1993:1533. - 3. Berki 1984:255.