Magyar Katolikus Lexikon > O > ostiarius


ostiarius (gör. osztiariosz, thürorosz), ianitor (a lat. ianua, 'ajtó' szóból): ajtónálló, templomőr, portás. - Rómában a 3. sz: egyh. tisztség. A pp. munkatársai között feladata volt a szentmisén résztvevők felügyelete: illetéktelenek távoltartása, a katekumenok elbocsátása az igeliturgia végén és a nyilvános bűnbánók irányítása. Olykor a keresztségnél segédkezett. A 4. sz-tól a lat. szert-ban a →kisebb rendek egyike. Feladatkörét az egyh. fölszabadulása után a →sekrestyés vette át. A 21. sz: főként a templomi lopások miatt hivatala templomőrként újjáéledt. - A K-i egyházban a kolostori ~ (thürorosz) felügyelt arra, hogy a szerz-ek apáti engedély nélkül el ne hagyják a ktor ter-ét, s illetéktelen, elsősorban nő, be ne lépjen oda. **

Radó 1961:1002. - Onasch 1981:364.