Magyar Katolikus Lexikon > E > egyházi jogtudomány


egyházi jogtudomány, kánonjog tudománya: az →egyházjoggal foglalkozó tudomány. - A kánonjog a 12-13. sz: vált tud-nyá, amikor a →római jog reneszánsza megtermékenyítette az egész kk. jogfelfogást. Az ~ azóta is következetesen alkalmazza a →jogtudomány módszereit. Uakkor a kánonjog vallási jogrend, szt jog is, mert lényegi struktúráit az →Egyház csak teológiailag megközelíthető valósága szabja meg. Így a kánonjogásznak sokszor teol. alapon kell értelmeznie a tételes egyh. törv-t is, s a kánonjog forrásai közt mindig a Szentírás és az Egyh. tradíciója áll első helyen, sőt a tételes egyh. törv-ek gyakran közvetlenül Istenre hivatkoznak mint törv-hozóra. Ezért az ~t nemcsak a jog-, hanem a teol. tudományok körébe is be kell sorolnunk. - Az ~ módszere részben teol. (→teológai módszer), részben jogi (→jogalkalmazás). - Az ~ főbb ágait tárgyuk (az egyhjog, sőt gyakorlatilag az →Egyházi Törvénykönyv. részei) szerint és ezzel összefüggésben aszerint különböztetjük meg, hogy önálló egészként művelik-e őket: az ált. szabályok kifejtése; →egyházi alkotmányjog, →szerzetesjog, →szentségi jog, →házasságjog, →liturgikus jog, →egyházi vagyonjog, →büntetőjog, →eljárásjog, közig. jog, Egyh. tanítói feladatával kapcsolatos jog (művelésére a CIC 1983. szerkezete ad ösztönzést), →missziós jog. Történtek kísérletek az egyh. családjog önálló tárgyalására is. - Az ~ viszonya más tudományokhoz. Noha az ~ a teol. tud-ok körébe is tartozik, vizsgálati szempontja alapvetően eltér a →dogmatikától, mely a kinyilatkoztatott igazságokat mint a hit tárgyát vizsgálja; az ~ abból a szempontból tárgyalja őket, hogy előfeltételét v. tartalmát alkotják azoknak a normáknak, melyek az Egyh. céljának megvalósulására irányuló tevékenységet szabályozzák. - Míg az →erkölcstan az emberi tevékenységet főként a belső indítékokhoz, a →lelkismerethez és az erkölcsi törv-ekhez viszonyítva →belső fórumon vizsgálja, az ~ a krisztushívők viselkedését az Egyh. külső, társad. rendje, az emberek közti külső viszony szempontjából értékeli; konkrét, szervezeti formában igyekszik biztosítani az Egyh. igazságos rendjének hatékonyságát, így ennek megsértését elsősorban →külső fórumon minősíti és olyan szankciót alkalmaz rá, mely a jogi helyzetet, a jog által biztosított javakban való részesedést befolyásolja. - Az ~, akárcsak a →lelkipásztorkodástan, a gyakorlati teol. körébe tartozik, s az Egyh. lpászt. tevékenységével, kibontakoztatásával foglalkozik. Ezen belül azonban az ~ ennek a tevékenységnek intézményesen kiadott v. jóváhagyott és szavatolt kötelező szabályait vizsgálja, a lelkipásztorkodástan pedig azt kutatja, hogy az adott helyzetnek megfelelően milyen megoldások, eljárási módok javasolhatók a lpászt. munkában. Így az egyhjog előzetes adottság a lelkipásztorkodástan számára, viszont a lelkipásztorkodástan olyan összefüggésekre hívja fel a figyelmet, melyeket a jogalkotónak célszerű figyelembe vennie az egyh. élet kibontakoztatása érdekében. - Az ~  és az állami egyházjog egyaránt az egyh-at érintő jogszabályokkal foglalkoznak, de más-más jogrend ide vonatkozó előírásai képezik tárgyukat. Az ~ az Egyh. saját belső jogrendjét, az állami egyhjog az egyh-akra és vallási közösségekre vonatkozó állami jogot vizsgálja. E.P.

Erdő Péter: Introductio in historiam scientiae canonicae. Róma, 1990. - Erdő 1991:41.