Magyar Katolikus Lexikon > E > egyházi birtok


egyházi birtok, 1945-ig: egyházi hivatalhoz kötött, csak egyházi adományozás révén osztható földbirtok, az →egyházi javak jelentős része. Jogilag a kötött v. korlátolt forgalmú birtokok közé tartozott, 1000 kh föld felett nagybirtok. - Az ~ célvagyon volt, azaz a javadalmas nem rendelkezett vele szabadon, hanem az egyházszervezet fenntartásán és a szorosan vett lit. célokon túl a közokt., a szoc. és karitatív munka fedezésére kellett fordítani. A szerzetesr-ek ~a csak a r. céljait szolgálta, az érsségek, ppségek, kápt-ok és prépságok ~ai egyh. közterheket is viseltek. - 1. Eredete Mo-on. A hűbéri korszak kötött tulajdonformái (koronajavak, hitbizományok) között az ~ eredete a holtkézi birtokban keresendő. Szt István törv-e szerint az egyh-nak bárki adományozhatott birtokot, s az adományozó halála után azt senki nem vehette el (I. Törvénykv. 6.k.). Az ~kal a javadalmas nem rendelkezhetett sajátjaként, a Szt László kori zsin-ok szerint a mpp-ök a kormányzásuk idején szerzett birtokaiknak is csak 1/4-éről rendelkezhettek, 3/4-e az egyh-é lett. Az 1298:22. tc. szerint az ilyen birtok fele az egyh-é. A kir. a hűtlenné vált egyh. nagyjavadalmasokat legföljebb a javadalomtól foszthatta meg, de a birtok az egyh-é maradt. - Szt István korától az egyh. személyek és az egyh. jobbágyai mentesek voltak a közterhek alól. Így az ~ mentes volt az adószedéstől és az idegen bíráskodástól, s ezzel a kir. birtok mentességeit hordozta. - A 10. sz: misszionáló egyh-at kezdetben a kir., majd gazdag magánszemélyek látták el birtokadományokkal egyhm-k és monostorok alapításakor, királykoronázáskor; végrendelettel stb. - 1250-ig az ~ ter-e kb. 300.000 kh-ra nőtt. Ellenhatásként értékelhetők a Kálmán-kori korlátozási törekvések és a Szt István-kori adományok megkülönböztetése: a tarcali zsin. szerint ez utóbbiak és a vásárolt jószágok bármely örököst, a többi kir. adomány azonban csak a fiút v. ffi testvért, ill. ennek fiait (→ősiség) v. a kir-t illette. I. (Nagy) Lajos az 1351:20. tc-kel korlátozta az egyh-nak adományozható birtokot: csak szerzett javakból, kir. jóváhagyással. Az ~ nagysága a 15. sz: Mo. birtokállományának 12,1%-a, az ~ból származó egyh. bevételek meghaladták az →egyházi tized jövedelmét. A 15. sz. végén az adozó porták 25-30%-a volt ~on. - Az el nem idegeníthető egyh. javak korlátozására születtek meg az ún. holtkézi törvények (az 1. az 1498:55. tc.), melyeket csak 1896: helyeztek hatályon kívül. - A →főkegyúri jog szabályozása is a 15. sz. elejére tehető. Zsigmond 1404-től a ius fundatoris, az 'alapító, adományozó joga' helyett a ius dominiit, a 'kegyúri jog'-ot hangsúlyozta. A javadalmak betöltése, az egyházszervezés, az egyh. javak kezelése fölötti felügyelet joga a kir-t illette. A főkegyúri jogba foglalt és a 16. sz-tól is csak a r.k. egyh-ra vonatkozó jogosítványok kiterjesztése tette lehetővé, hogy az uralkodó a főpapi javadalmakat világi kézre adja. Az ogy-ek ismételten és eredménytelenül kérték az elidegenített egyh. javak visszaadását, amit az 1486:2. tc. is tiltott. - A velencei követek 16. sz. végi jelentései szerint Mo-on szokásjog, hogy a pp-ök jövedelmük 2/3-át a török elleni harcra fordították. A hódoltság és a protestantizmus különösen a szerz. ~ot érintette: a monostorok földjei világi papok, v. adomány ill. bérlet formájában külf. apátságok birtokába kerültek. Ez utóbbi főként 1688 u. (→neoacquistica commissio) volt jellemző, sok m. monostor birtokaiért idegen apátságok fizették meg a fegyverváltságot. A birtokjogot az egyh. birtokosoknak is igazolniuk kellett, de a ppségek fegyverváltságot nem fizettek, birtokaikat „új adományozás” formájában kaphatták meg. - 1702: az ún. Kollonics-konvenció szabályozta a főpapok végrendelkezési jogát szerzett ingatlanjaik és ingóságaik fölött: 1/3 részt a tp-ok, pléb-k és a papnevelés céljára kellett hagyniuk, 1/3 a kir. kincstáré, 1/3 rész fölött szabadon rendelkezhettek; széküresedés esetén a jövedelem fele a kicstárt illette. A főpapok tiltakozása ellenére az ogy. az 1715:16. tc-ben mindezt törv-be iktatta. Az 1867-es →kiegyezés után a kir. főkegyúri jogát a VKM útján gyakorolta. A JT és a II. József által föloszlatott szerzetesr-ek birtokaiból létrehozott →Vallásalap és →Tanulmányi Alap birtokait a helytartótanács 10 ker-re osztva kamarai adminisztrátorok révén igazgatta, 1880 u. külön biz. fölügyelte, és a közalapítványi kir. jogügyigazg. kezelte. - Az →egyházi nemesek földjei 1855 u. kiváltak az ~ból. - Az ~ kezdettől mint feudális földtulajdon létezett és fejlődött. A kir. birtokok mellett fontos szerepe volt a feudális földtulajdon monopóliumának kiépítésében. Ugyanakkor a →dusnok intézmény révén hozzájárult a rabszolgák fölszabadításához. - Szervezetét tekintve az ~ nagy kiterjedésű, szórt birtok volt: a gazd. tisztségviselők hatásköre ter-ekhez is igazodott (alacsonyabb rangú gazdatiszt sokszor nagyobb hatáskört kapott, pl. ispán pénzkezelési jogot), s a terményjáradék nagyon korán megjelent a jobbágyszolgáltatások között. A terjedelmes ppi és monostori birtokokat comitatusba, ker-ekbe szervezték, vez. gazdatisztje a comes (a zágrábi ppség birtokait pl. 10 ker-re osztották). A szerz. birtokok kezelésében fontos feladatuk volt az apátságok perjeleinek, a ppi birtokoktól a 13. sz. közepére elkülönülő kápt. javak némelyikén a knk-ok közül választott dékánnak (pl. az egri és a váradi kápt-ban). Az esztergomi kápt. évente 2 ellenőr knk-ot választott a birtokok bejárására. A knk. birtok különválását a jövedelem növekedése tette lehetővé.

Az Anjou-korban a kápt. birtokot majorságokra osztották, melyeknek 1-1 knk. volt a haszonélvezője. Az →egyházi nemesi székek is külön tisztviselőt választottak a gazd. ügyek intézésére. A nemesi közbirtokosság földje tulajdonjogilag az egyh. törzsvagyonhoz számított, így az egyh. nagybirtokos e nemesek földjein is megkívánhatta a megfelelő gazdálkodást. - A kerség fölvétele a korabeli Ny-eu. mezőgazdasági technika ismeretét is magával hozta. A pannonhalmi bencés monostor földjeit már 1241 e. a szabályozott talajváltás szerint művelték, a tihanyi apátság földjei között 1211: trágyázott ter-ek találhatók. Ezeket a metatas terras, 'elhatárolt földeket' nem a falubeliekkel közösen művelték, ezért a telekrendszer korai előfutárai. A ciszt-ek Eu-szerte terjesztették a 3 nyomásos (ugar-őszi gabona-tavaszi gabona) gazdálkodási rendszert, a prem-ek a mocsarak lecsapolásában és vízvezetékek építésében váltak ki. - A prediális gazdálkodás fölszámolására az ~on a kir. birtokhoz képest jelentős késéssel, de a magánbirtokot megelőzve a 12. sz. 2. felében került sor, s e folyamat része volt a 13. sz-ra meghatározóvá vált jobbágytelkek kialakulásának. Az ~on korán megkezdődött a munkamegosztás az egyes mezőgazd. ágak között, mert e birtoktípuson a szőlő, gyümölcsös és kaszáló aránya nagyobb volt. Mivel az ~ szórt birtok volt, s az egyh. bekapcsolódott a sószállításba, a bor- és halkeresk-be, a járadékformák közül már a 13. sz. elején elterjedt a fuvarrobot. A 13. sz. „agrárforradalom” (új művelési rendszer, szabályozott talajváltás, szerszámok fejlődése) következtében megkezdődött az árutermelés kialakulása. Az egységes jobbágyság a kir. és az ~on kezdett kialakulni, de a világi nagybirtokokon teljesedett ki. Az előbbi 2 birtokon a →condicionáriusok álltak azon a szinten, ahová a világi nagybirtok szabadosai emelkedtek föl. - Az árutermelés fejlődésével megkezdődött a parasztbirtokok aprózódása, a 14. sz: megjelentek a zsellérek. A legfejletteb birtokok közé tartozott az egri ppség ~a, ahol a 15. sz: már sok napszámosról tudósítanak a följegyzések. - A török hódítás az áll. és egyh. szervezet mellett az ~ot is szétzúzta. Az ~ elvesztette vezető szerepét a gazd. életben, már nem közvetítette a fejlett mezőgazd. módszereket, hanem nagyrészt az egyh. szoc. tevékenységét fedezte. A török háborúk u. az egyh-nak a birtokszervezet helyreállítása mellett részt kellett vállalnia a birtokok újratelepítésében is. A 18. sz. közepétől az ~ok is áttértek a nagyobb arányú majorsági gazdálkodásra. A kor kiváló gazdája volt Padányi Bíró Márton és gr. Eszterházy Károly pp. - 1848-1945: fölszámolták a hűbéri viszonyokat, s a m. mezőgazd. a kapitalizmus irányában fejlődött. Az 1848:9. tc. a fölszámolt úrbéri járadék fejében csak a magánföldesurak kármentesítéséről szólt, az egyh. és közalapítványi birtokok úrbéri kárpótlási tőkéit az 1853. III. 2-i úrbéri pátens ajánlotta meg. E tőkéből a papnevelés céljára fönntartott összegen túl a birtokos egyhjogi személyek részesedtek. A volt úrbéri jövedelemnek megfelelő tőkét 5%-kal kamatozó földtehermentesítési kötvényekben kapták meg, így a törzsvagyonnak csak a kamatai álltak rendelkezésükre. A mezőgazd. nagyüzemek kialakítását csak a „kívülről” bevitt összegek tették lehetővé (bencések pl. a Balaton-parti telekeladásból). A jobbágyfelszabadítás után gondot okozott a gazd. fölszerelés és a munkaerő biztosítása is. - 1848 u. az uradalmi igazgatásban megerősödtek a központosító törekvések, különösen a monasztikus rendek birtokain: intézményeik fönntartása érdekében gazdaságaik belső kapcsolatai szorossá váltak. A világi birtokok többségétől eltérően az ~on a bérlettel szemben 1848 u. is a házi kezelés a jellemző, kivéve a zirci ciszt-eket, akik az 1850-es évek bérleteiből és ipari tevékenységből alapozták meg a későbbi saját kezelésbe vétel föltételeit. - A tőkehiány és a kedvezőtlen hitelföltételek ellenére 1880 u. a korszerű földművelési rendszerek, növénynemesítés, fajtaváltás az állattenyésztésben, gépesítés, talajerőpótlás következtében fellendülés kezdődött. Az ~ gazdatisztjeit %-os juttatással alkalmazták. Sajátos ellentmondás feszült a nyereségre törekvő tőkés gazdálkodás és az ~ célvagyon természete között. - Az ~okon 1900 u. törekedtek az okl-es világi gazdatiszt és az egyh. birtokigazgató, birtokellenőr közti ellentétek megszüntetésére. Ebben élen jártak a piar-k, ahol gazd-ilag is képzett rtag irányította a gazdálkodást. - A monarchia fölbomlása, a gazd. válság az ~ot is érintette. Az 1945. é. 600. miniszterelnöki rendelet kártalanítás nélkül megszüntette az egyh. nagybirtokot is. Az egyh. új gazd. alapokon próbálta folytatni feladatait, de 1948-50: az egyházellenes intézkedések megszakították az egyh. gazdálkodásának közel 1000 esztendős folyamatát.

- 1951. VIII. 7: a kat. pp. kar határozatot hozott, hogy IX. 1-ig minden egyh. földingatlant (kántori, sekrestyési, tp-i, egyhközsi, alapítványi stb. földekét is) föl kell ajánlani az áll-nak; csereingatlant ne kérjenek és ne fogadjanak el. - IX. 1: a 8131/E/52195I. FM sz. rendelet értelmében valamennyi egyh. birtokos a földreform u. megmaradt mezőgazd- és erdőingatlanait e határidőig „önkéntesen” fölajánlotta az áll-nak. Az egyh-iak csak az egyh. épületekhez kapcsolódó, ún. háztáji földet tarthatták meg, max. 800-1600 négyszögölig.

- Erdélyben a Kormányzótanács 1919. IX. 20: 1. agrártörvényében kimondta az erkölcsi testületek (egyh-ak) egész birtokának kisajátítását, de még lehetővé tette a mentesítést, különösen az isk. és nevelési célt szolgáló birtokok esetében. - 1921: az Averescu-kormány agrártörvénye ezt szigorította és az erkölcsi testületek mezőgazd. birtokait teljesen kisajátította. - 1922. X. 25: a Brateanu-kormány agrártörvénye tovább szigorította és gyorsította kisajátítást. A földbirtokreform végrehajtásával a nemz. kisebbséghez tartozó földműves családok mellett a legsúlyosabb kárt az egyh., isk. és alapítványi birtokok szenvedtek. Az erdélyi, nagyváradi, csanádoi és szatmári egyhm-k 290.507 hold birtokából 277.513 holdat sajátítottak ki, az erdélyi és Királyhágón túli ref. egyh. 62.148 hold földjéből 25.222 holdat, az unit. egyh. 17.916 holdjából 11.389 holdat, a m. ev. egyh. 1041 holdjából 73 holdat vettek el. - Az agrártörvény 32 holdat hagyott meg a pléb., 16 holdat az isk., 10-et a tp., 8-8-at a tanítók fönntartására. Kimondta ugyan, hogy ahol ez a ter. nincs meg, máshonnan pótolható, de a valóságban a kisajátított birtokok elosztásánál mellőzték a r.k. egyh-at. Ahol nem volt meg a törv. által megállapított ter., ott nem pótolták, így az erdélyi egyhm-ben 118 pléb. és 71 filia a törv. által megillető földjáruléka hiányzott, mely összesen 7436 holdat tesz ki. - A törv. szerint az áll. kötelezte magát, hogy az erkölcsi testületek birtokát 5 %-os állampapírokkal (rente) fogja kártalanítani, de csak a kisajátítás végleges befejezése után. Sajnos, az értékpapirok azután sem jelentettek jövedelmet, értéküket veszítették. F.É.M.

Oltványi Pál: A csanádi ppi megye birtokviszonyainak rövid tört. Szeged, 1867. - Az esztergomi főkápt. fekvő s egyéb birtokaira vonatkozó okmányok tára Pest, 1871. - Balics 1885. - A korlátolt forgalmú birtokok kimutatása és Mo. ter-ének mívelési ágak szerinti megoszlása. Bp., 1893. (A Fölmívelésügyi M. Kir. Minister Birtokstatisztikai Kiadványai) - A hitbizományi valamint a községi és közbirtokossági birtokok ter-ének és mívelési ágak szerinti megoszlásának kimutatása. Uo., 1894. (Uaz) - Ért-ek a történeti tud-ok köréből. 16. köt. Uo., 1894:30. (Acsády I.: Régi m. birtokviszonyok 1494-1598) - A kincstári, közalapítványi, továbbá az egyh. és szerz. nagyobb birtokok ter-ének és mívelési ágak szerinti megoszlásának kimutatása. Uo., 1895. (A Fölmívelésügyi M. Kir. Minister Birtokstatisztikai Kiadványai) - Érdújhelyi Menyhért: A ktorok és kápt-ok befolyása Mo. mezőgazd. fejlődésére a mohácsi vész előtt. Uo., 1903. -: Szerzetesink mezőgazd. tevékenysége 1526 előtt. Uo., 1906. - Erdélyi László: Egyh. földesúr és szolgái a kk-ban. Uo., 1907. - PanRt I-XII/B. - Erdélyi László: Az egyh. vagyon eredete és jellege Mo-on. Bp., 1913. - Mo. földbirtokosai és földbérlői. A 100 kh-as és ennél nagyobb földbirtokok és a földbérletek az 1925. év eleji adatai alapján. Uo., 1925. (Gazdacímtár) - Hárich János: A veszprémvölgyi apácaktor birtokainak tört. 1526-1773. Pécs, 1928. - Tanulmányok a m. mezőgazd. tört-éhez. Szerk. Domanovszky Sándor. Bp., 1934. (Gerendás Ernő: Az esztergomi főkápt. garamszentbenedeki birtokkerülete a 18. sz. második felében) - A magyar mezőgazd. szakirod. könyvészete 1505-1968. 1-8. köt. Uo., 1934-68. - Bojt Lajos Piar: A fejérvári őrkanonokság birtokainak tört. a 17 sz. végétől 1833-ig. Uo., 1935. (Palaestra Calasanctiana, 12. sz.) - Mo. földbirtokosai és földbérlői. A 100 kh-as és ennél nagyobb földbirtokok és a földbérletek az 1935. év eleji adatai alapján. Uo., 1937. (Gazdacímtár) - Holup József: Egy dunántúli egyh. nagybirtok élete a kk. végén. Pécs, 1943. (Pannónia Könyvtár) - Szentiványi Béla: A piar. kusztodiátus gazd-története. Bp., 1943. - Léderer Emma: A feudalizmus kialakulása Mo-on. Uo., 1959. - Elekes Lajos-Léderer Emma-Székely György: Mo. tört. Az ősközösségtől 1526-ig. Uo., 1965. - Csóka 1969. - Magyar Mezőgazd. Múz. Közleményei Uo., 1970:307. (Pintér János: Az Esztergomi Főkápt. Uradalom mezőgazdálkodása az 1928-29. években. Az uradalom gazdatisztjeinek visszaemlékezései tükrében) - Tanulmányok a magyar helyi önkormányzat múltjából Uo., 1971:145. (Lengyel Alfréd: Az egyh. nemesi község önkormányzata és igazgatása a feudalizmus alkonyán) - Mályusz 1971. - Hermann 1973. - Agrártört. Szle 1973:3-4. sz. (Pintér János: Föld- és regálébérletek a vallásalapítványi uradalmak ceglédi gazd. ker-ében a 19. sz. utolsó harmadában) - Csizmadia Andor-Kovács Kálmán-Asztalos László: M. állam- és jogtört. Bp., 1975. - Csizmadia Andor: A magyar közig. fejlődése a 17. sz-tól a tanácsrendszer létrejöttéig. Uo., 1976. - Tóth Tibor: Nagybirtoktól a nagyüzemig. A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítástól az első vh-ig. Uo., 1977. -: A mernyei uradalom a feudális rend utolsó szakaszában. Uo., 1978. (Agrártört. tanulm-ok, 5.) - Wellmann Imre: A m. mezőgazd. a 18. sz-ban. Uo., 1979. (Uaz, 6.) - Kállay István: A mo-i nagybirtok kormányzata 1711-1848. Uo., 1980. (M. OL kiadványai, III. Hatóság- és hivataltört. 5.) - Századok 1981:1-2. sz. (Szűcs Jenő: Megosztott parasztság - egységesülő jobbágyság. A paraszti társad. átalakulása a 13. sz-ban) - Fülöp Éva Mária: Szántódpuszta kapitalizmus kori agrártört. 1848-1945. H.n., 1985:32. (Szántódi Füzetek, IX.) - Szabó Attila: A ceglédi vallásalapítványi uradalom gazdálkodása 1782-1867. Bp., 1985. - Agrártört. Szle 1986:273. (Gergely Jenő: A „gazdag egyh.” gazdagsága. Adatok a kat. egyh. birtokvagyon kérdéséhez a Horthy korszakban) - Tóth János Aldemár: A pannonhalmi gazdálkodás tört. a 18. sz. derekán. Kz. Pannonhalma, 1986. e. - Kat. Egyhtört. Konf. Keszthely, 1987:89. (Gergely Jenő: A kat. egyh. nagybirtok kérdéséhez a Horthy korszakban) - Simor János Emlékkv. (Strigonium Antiquum, 1.) Szerk. Beke Margit. 1992:65. (Fülöp Éva Mária: Simor gazd-a a társad. szolgálatában) - Dóka Klára: Változó tájak, átalakuló gazd-ok. Az ~ a 18-19. sz. felmérések tükrében. Bp., 1993. (Kz., dissz.) - Fülöp Éva Mária: A mo-i bencés kongr. birtokainak gazd. szervezete és irányítása. 1848-1949. (Kz., 1994)

T Á B L Á Z A T O K    I D E     J Ö N N E K    !!