Magyar Katolikus Lexikon > E > egyházi év


egyházi év: az üdvtörténet liturgikus ünneplésének évenként ismétlődő egysége. - Isten a tört-ben szólítja meg az embert, s amint az anyagvilágot megszentelik a szentségek és szentelmények, úgy lesz az →idő az ünnepnapok sorozatában az üdvtörténet ideje. Az ~ tehát nem Jézus életének a polg. évbe komponált lelki imitációja. A kifejezés először 1589: fordult elő. Az ~ a gazd. év rendjéhez kapcsolódva csaknem 2 évezreden át meghatározó módon szabályozta Eu. ker. népeinek életrendjét. - 1. Szerkezete. A r.k. Egyházban az ~ vázát a →vasárnapok sora (vö. Mt 28,1; Mk 16,9; Lk 24,1.35; Jn 20,1-29; ApCsel 20,6-11; Jel 1,10; SC 102, 106), fő részeit az üdvtört. misztériumainak ünneplése (proprium de tempore) határozza meg: →karácsonyi ünnepkör (→megtestesülés), →húsvéti ünnepkör (→megváltás), →évközi idő. Ezek közé szövődnek a →Mária-ünnepek és a szentek emléknapjai (proprium de Sanctis). Az ~ kezdete →ádvent 1. vasárnapja, vége →Krisztus Király vasárnapja. - Az ~ben a húsvét időpontjától függő →mozgó ünnepek: →áldozócsütörtök, →pünkösd, →úrnapja. - A bizánci szert-ban az ~ IX. 1: kezdődik. Az állandó ünnepeket és a sztek napjait a →menaion foglalja össze. A húsvéti ünnepkör részeit a →böjti énektár, a →pentekosztárion, a →nyolchangú énektár és ismét a böjti énektár tartalmazza. A vasárnapok sorában a legfontosabbak a Szt Kereszt-, a virágvasárnap előtti Lázár-vasárnap és a pünkösd utáni →mindenszentek vasárnapja. - Az ~ a protestánsoknál: →perikóparend, →Losung - 2. Kialakulásának története. a) A fejlődés korai fokán élő népek életét az idők önmagába visszatérő változása (tavasz-nyár-ősz-tél v. esős évszak-száraz évszak egymásutánja) közvetlenül és döntően határozta meg. E népek az önmagába visszatérő időben éltek, és a már tapasztaltak visszaérkezésére vártak. A visszatérő idő élményét egy-egy katasztrófa v. a közösség életét megrázó más esemény befolyásolta, de ciklikus időszemléletük uralkodó maradt. →időszámítás - b) Az ÓSz népének egymásutániságra figyelő, lineáris időszemléletét Isten ígéretei alakították ki. Ígéretei és felszólításai az ember figyelmét, sőt egész egzisztenciáját új dolgok, soha nem tapasztalt jövő felé fordították. E lineáris időszemléletbe (mely szerint az események a kezdettől a végső kifejlődés felé haladnak) a ciklikus szemléletet az ünnepek, az Isten tetteire és ígéreteire való emlékezés  szőtték bele. A hetenként visszatérő Nyugalom Napja (szombat) a teremtésre és az ÓSz közp. eseményére, az Egyiptomból való szabadulásra emlékeztetett (MTörv 5,14-15); de beépültek ebbe az ünneprendbe az élet visszatérően ismétlődő eseményei (aratás, újhold, napforduló). - c) Az úsz-i nép ünnepeinek állandó ciklusa, a Krisztus-esemény egyes mozzanatait emlékezetbe idéző ~ részben Izr. ünnepeiből, részben a vt-król való megemlékezésből alakult ki. Az egész eseménysorozat ünneplését a megtestesülés teszi lehetővé: az Ige testté lett, a Teremtő belépett az általa teremtett világba, a ciklikusan ismétlődő term. események közé, hogy az embert elvezesse végső céljába. Ez a teol. alapja annak, hogy az Egyh. átvette, majd tökéletesítette a természet visszatérő változásain alapuló római →naptárt. Az éveket (az üdvösség Idejéhez mérve és Krisztus születését kiindulópontnak tekintve) folyamatos egymásutánban kezdte számítani. Így a teremtéstől a végső kifejlődésig, az alfától az omegáig egységet alkot a tört. - Az ~ ünnepein az Egyh. Isten szabadító tetteire emlékezik, mindenekelőtt Krisztus egyszeri tökéletes áldozatának szabadítására (→Eucharisztia); s az emlékeztető maga a népe között valóságosan jelenlévő Isten. B.E.

Bonnefons: Az ~ megszentelése. Bp., 1909. - Bogár János: Az ~kör kialakulása és hatása az igehirdetésre. Debrecen, 1932. - Dix, G.: The Shape of the Liturgy. 1945. - The Book of Common Prayer and Administration of the Sacraments and Other Rites and Ceremonies of the Church according to the Use of the Protestant Episcopal Church in the USA. New York, 1945. - The Book of Common Worship of the Presbyterian Church in the USA. Philadelphia, 1946. - McArthur, A. A.: The Evolution of the Christian Year. 1953. - Radó Polikárp: Az ~. Bp., 1957. - The Book of Common Order of the Church of Scotland. London, 1965. - Richardson, Alan: Dictionary of Christian Theology. Philadelphia, 1969. - Bálint 1973. - MNL I:646. - Church Service Book of the Presbyterian Church of East Africa. Nairobi, 1975. - Book of Services of the United Reformed Church of England and Wales. Edinburgh, 1980. - The Alternative Service Book. Services authorized for use in the Church of England in conjunction with The Book of Common Prayer. London, 1980. - Onasch 1981:201. - Die täglichen Losungen und Lehrtexte der Brüdergemeinde für das Jahr 1986. Berlin, 1985. - Pásztor János: A ref. keresztyén Egyh. istentiszt-e. Liturgika. Debrecen, 1985. -: Krisztus hirdetése a Mo-i Ref. Egyh-ban. Homiletika. Debrecen, 1986. - Schütz 1993:64.