Magyar Katolikus Lexikon > E > egyesülés


egyesülés (lat. unio): →egységet létrehozó cselekedet. - 1. A tárgyak világában folyamat, melynek révén részek külső erők hatására egy egésszé válnak. - 2. Személyek esetében a természet rendje szerint belső erőből, →szeretetből fakad;  cselekedeteknél →együttműködés, férfi és nő önmaga ajándékozásában →nemiség. - 3. A lelki életben a tisztulás és →megvilágosodás után az ~ a 3. szakasz: Isten és ember, Krisztus és a lélek, a Szentháromság személyei és a lélek találkozása a földön időszakosan (→megszentelő kegyelem, →misztika), a mennyországban véglegesen (→istenlátás). - 4. Elszakadt egyházrészek ~e Rómával. →uniós próbálkozások, →ökumenizmus - 5. A gazdasági életben jogi személyek által saját gazdálkodásuk eredményességének előmozdítására és összehangolására alapított gazd. társaság, jogi személy, mely szolgáltató és gazd. tevékenységet is folytathat. **

LThK III:759. - Palazzini I:1730. - Schütz 1993:268.