Magyar Katolikus Lexikon > E > egy


egy (gör. eisz, mia, hen; lat. unus, una, unum): a természetes számsor első egész száma (1); a számok kezdete és mértéke, ezért az ős-egy az oszthatatlan →egységnek, a kezdetnek, a tökéletességnek, Istennek a jelképe. A →számmisztikában a nem ábrázolható, csak elképzelhető →pont megfelelője. →egyszerűség **

Sachs 1980:372.