Magyar Katolikus Lexikon > E > együttműködés


együttműködés (lat. cooperatio): közreműködés más erkölcsi →cselekvésében. - A távolabbi ~ a cselekvő →akaratára hat példával, tanáccsal, paranccsal, s ezáltal a cselekvés oka lesz (→botrány). A közelebbi ~ magában a cselekvésben valósul meg: a) közvetlenül, ha részt vesz a cselekvésben, b) közvetve, ha a föltételeket adja a cselekvéshez. Erkölcsi értéke lényegében attól függ, hogy az ~ formális v. materiális-e. A formális ~ a jóban mint jóban, a rosszban mint bűnben vesz részt; a materiális ~ a cselekvésben fizikailag vesz részt, nem tudván annak jó v. rossz voltáról. - Erkölcsileg külön figyelmet igényel a rosszban való ~. Hagyományos alapelvei: 1. a formális ~ más bűnében bensőleg rossz, ezért soha nem megengedett. Rosszasága részben a szeretetet, részben a cselekedet saját erényét sérti. 2. a materiális ~ más bűnében elegendő ok és helyes szándék esetén megengedett. ~ révén lesz részes más tettében pozitíve, aki parancsol,  tanácsot ad, egyetért, biztat, támogat, orgazda v. társ; negatíve, aki hallgat, nem akadályoz meg v. nem fed föl. Az együttműködő annyiban válik bűnössé, amennyiben felelős a másik bűnéért (→erkölcsi felelősség), s oly mértékben köteles →kártérítésre, amennyi része volt a károkozásban. - Az ember társas természetéből következően az ~ szinte minden külső cselkedetében megvalósul. Konkrét erkölcsi megítélése az egyéni lelkiismeret feladata, de napjainkban a gazd., kulturális kapcsolatok egyre szorosabbá és intenzívebbé válásával az ~ túlnő az egyéni lelkiismeret keretein. A →piaci gondolkodás, a →haszont minden más elébe helyező értékrend az ~ erkölcsi kérdését figyelmen kívül hagyja (tömegkommunikációs eszközök hatása, kábítószer-, alkoholkereskedelem, pornográfia stb.). Az egészséges társad. a világi törvényhozás szintjén is igényli a másokért való felelősségvállalást, azaz az ~ erkölcsi alapjainak szem előtt tartását. **

Palazzini I:429.