Magyar Katolikus Lexikon > E > együttérzés


együttérzés, szimpátia (gör. szümpatheia, lat. compassio): 1. Ösztönös vonzódás valamely gondolathoz, tárgyhoz, személyhez, az →ellenszenv ellentéte. Erkölcsi értéke a tárgyától, ill. a kapcsolat céljától függ. - Az ~ a →szeretet első rezdülése. Ha végpontja jó, ápolni kell, ha rossz, megfékezésének elmulasztása halálos bűnné is válhat. Az eltévedt szimpátia orvoslása a tárgyilagosságra és →igazságosságra törekvés, s mindenekelőtt az imádság. - 2. A Szentírásban az ~ csak pozitív formájában fordul elő. Az irgalmas Isten ~ét a hitszegő, megbüntetett és szenvedő Izr. mindenek ellenére megtapasztalta. Az Ő szabadon ajándékozott szeretete és ~e engedi meg, hogy kérdőre vonják és panaszkodjanak neki (Jób). A jelenlévő Isten mondja népének: "ismerem szenvedését" (vö. Kiv 3,7-14), s üldözött Egyházának kiegészíti: "és veled vagyok a szorongatásban" (Jel). - Az ~ből születő együttszenvedés az ÚSz közp. témája: "ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele" (1Kor 12,26). Jézus Krisztus az ~t hitünk és szeretetünk mércéjévé tette: "amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek" (Mt 25,37-40); az irgalmas szamaritánus, a tékozló fiú atyja az ~ példái (Lk 10,25-37; 15,11-32). Jézus szenvedése által lesz az ~ mindenkinek az üdvösség útja: "Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye vállára keresztjét minden nap és úgy kövessen" (Lk 9,23). Szt Pál a szeretet gyakorlásának feltételeül állítja az ~t. (Róm 12,16)- A 20. sz. végén nagy kihívásként jelentkezik, nemcsak a ker., hanem minden gondolkodó ember számára az a szenvedésáradat (háborúk, éhezés, nyomor, természetrombolás stb.), amit, úgy tűnik, nem képes föltartóztatni az emberi és keresztény ~. Márpedig egyedül az emberi és keresztény ~ az, ami változást hozhatna, és az ún. "fogyasztói szemlélet" alternatívája lehetne az Istentől ajándékba kapott világi javak birtoklásában. **

Palazzini II:1547. - Schütz 1993:66.