Magyar Katolikus Lexikon > E > efa


efa: A Szentírásban: 1. midianita törzs, melyet a Ter 25,4 és a 1Krón 1,33 Keturától származtat. Az Iz 60,6 dicséri ~ dromedárjait, melyek aranyat és tömjént vittek Jeruzsálembe (vö. Mt 2,11). Nevét a Mekka felé vivő szír zarándokút mentén, Tebuktól DNy-ra ma is őrzi egy romváros, Ghuafa. - 2. űrmérték száraz anyagok mérésére. Kb. 22 l (→véka). **

BL:273.