Magyar Katolikus Lexikon > E > Eusztochia


Eusztochia, Smaragda, Calafato, Szt, OSCl (Messina, Szicília, 1434. márc. 25.-Messina, 1486. jan. 20.): apátnő, misztikus. - Szegény család hat gyermeke között a negyedik volt. Apjának kis hajója volt, kereskedett, fuvarokat vállalt. Az obszerváns ferences szellem szeretetét édesanyjától tanulta. A ferences reform az eredeti szentferenci szegénységhez tért vissza, ffi ágon nagy szentjei Sziénai Bernardin (†1444), Kapisztrán János (†1456), Marchiai Jakab (†1476). A női ferences ágon is voltak kolostorok, amelyek visszatértek Szt Klára regulájához. Szicíliában e reformot Boldog Agrigentói Máté honosította meg, aki V. Márton p-tól (ur. 1417-31) engedélyt kapott három obszerváns ffi kolostor alapítására. Az első kolostort Messinában alapította, miután beszédeivel fellelkesítette az egyszerű hívőket is. Smaragda anyja 18 éves fiatalasszonyként hallotta Máté testvér beszédeit, aki annyira hatott rá, hogy belépett a ferences harmadrendbe. Ezt a lelkiséget adta át a kis Smaragdának is, akiben nagyon korán felébredt a vágy, hogy a klarissza apácák között adja oda az életét Krisztusnak. Azonban 1444: amikor Smaragda még csak tíz éves volt, apja a kor szokásai szerint odaígérte feleségül egy nála jóval idősebb özvegy embernek, aki hozzá hasonló foglalkozással kereste kenyerét. A vőlegény 1446. VII: váratlanul meghalt. A kis „menyasszony” így fölszabadult, de apja egyre újabb és újabb házassági tervei tovább akadályozták szent vágyai teljesedését, mindaddig, míg 1448 telén egy szardíniai útja során az apa meghalt. Még egy évig várnia kellett, de 1449 telén Smaragda beléphetett a messinai klarisszák közé, ahol az Eusztochia nevet kapta. Ekkor még nem volt 16 éves! A fiatal novicia rendkívüli buzgósággal imádkozott, vezekelt, ápolta a betegeket, elmélkedett a szenvedő Krisztusról. Példája társnőire is nagy hatással volt. Az apátnő azonban nem ezzel a lelkülettel élt, az obszervanciát szerető apácáknak be kellett látniuk: vagy föladják tökéletességre törekvésüket, vagy új házat kell alapítaniuk. A pápa engedélyezte az új alapítást, de amikor ~ édesanyja, nővére és egy ismerős segítségével tényleg el lehetett kezdeni az új életet, egyetlen nővértársa ment vele, aki haláláig ki is tartott mellette. 1460: egy régi kórház épületébe költözhettek. Hamarosan mások is csatlakoztak hozzájuk. 1464: átköltöztek a Montevergine városrészbe. Itt megfelelő körülményeket tudtak biztosítani az egyre növekvő közösségnek, melybe ~ anyja is felvételét kérte. ~ mint apátnő lelki anyja lett kolostorának. Leányait megtanította mindarra, amit ő a teljes szegénység klarissza lelkiségében megtapasztalt: a szenvedő Krisztussal való azonosulást, az Oltáriszentség szeretetét, az önzetlen felebaráti szeretetet. Amikor meghalt, kolostorában 50 apáca élt. Kortársai följegyezték életszentségének látható bizonyságait, sírjánál csodák történtek. - VI. Pius p. 1782. IX. 14: b-gá, II. János Pál p. 1988. VI. 11: sztté avatta. **